kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Lélekrezdülések - Juditnál jártam

2019/03/31

A mai bejegyzésem sok szempontból más lesz, mint az eddig tőlem megszokottak. Mielőtt elkezdenétek olvasni a mai írásomat, kérlek Titeket, tegyetek félre minden eddigi hiedelmet, berögzült gondolatot és előítéletet, s próbáljátok egy kisgyermekéhez hasonló kíváncsisággal és nyitottsággal olvasni ezt a mai bejegyzést!

Tudom, nem egyszerű, amit kérek. S hogy mivel kapcsolatban kérem ezt?      

Mindenkinek megvan a maga hitrendszere, melyben (kimondva vagy kimondatlanul) jelen van az evilági mellett valami „túlvilági” vagy valami olyan erő, érték, tudás, mely a lelkét „mozgásban” tartja.

 

Én hiszek abban, hogy vannak nagy találkozások az életben, amelyeket jó időben, jó helyen azért kapunk, hogy tanuljunk azokból. Néha nem kellemesek ezek, mert a gyengeségeinkkel szembesítenek, de vannak közöttük igazi boldog, önfeledt, vidám pillanatok is.

 

Vannak, akik pontosan ilyen nagy találkozások hatására indulnak el az önismereti (vagy egyéb) tanulás útján és nyitogatnak kapukat.

 

Sajnos, ahogyan az élet más területein is, manapság az ezoterikus, spirituális és/vagy gyógyító tevékenységekkel kapcsolatban is hihetetlen nagy katyvasz van a fejekben. Tisztelet a kivételnek, de a kineziológiától a masszázsig, a kártyavetésen át az illóolajokig sokan mindent egy kalap alá vesznek és egyszerűen csak „boszorkányságnak” titulálják.

Azt hiszem, nagy része van ebben annak is, hogy a tudás, a tanulás és az ezekre fordított (minőségi) idő értéke egyre kisebb sokak szemében. Emellett sokan fenntartással vannak (joggal) a manapság gombamód szaporodó „ismerdmegömagad”, „légyalegjobbnőakörnyéken”, „ejderendberakomalelkedet” stúdiók láttán, hiszen elsőre nem mindig könnyű kiszűrni, hogy ki az, aki csak meggazdagodni akar másokon, s ki az, aki valóban felelősséggel, szakértőként, hosszú tanulási folyamat után dönt úgy, hogy átadja a tudását vagy ilyen segítő tevékenységbe kezd.

 

Jó hosszú lett a bevezető…

Pár hónappal ezelőtt egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet egy hangfürdős programra. Azt mondta, hogy van itt valaki, akit mindenképp meg kell ismernem. No, a találkozás akkor elmaradt és egészen idén március 8-ig kellett várnom, hogy elérkezzen rá az idő. A Kotyogós Kávéterasz tetőterében a Hello Füred beszélgetős estjén sok ember közül is azonnal kiszúrtam egy valakit, akinek olyan csillogás és olyan gyermeki lelkesedés volt a szemében, ahogy belépett, hogy rögtön tudtam: ő az, akiről Saci mesélt nekem! Csak pár mondatot váltottunk, de már akkor tudtam, hogy ebből blog-randi lesz.

Ma Dobosné Szabó Judit kineziológust szeretném bemutatni Nektek, aki a Lélekrezdülések Önismereti Műhely megálmodója!

 

Aha, tudom, itt jön az első kérdés. Mit csinál egy kineziológus?

 

A megoldásra váró probléma meghatározása után a kineziológus izomtesztelést használ. Az izomtesztelés alapja, hogy bármilyen stressz, negatív gondolat változást idéz elő a testben (az izmokban, az izomtónusban is) és ezt érzékeli a tesztelő.

A test és az agy a fogantatásunk pillanatától elraktároz minden eseményt, akár emlékszünk rá tudatosan, akár nem.  A feladat mindig az, hogy egy adott témával kapcsolatban a tudatalattiban lévő információkat a felszínre hozzák, ezáltal lehetővé válik az ahhoz kapcsolódó negatív érzelmek oldása. Az a cél, hogy a negatív stresszek a lehető legkíméletesebb módon távozzanak a testből és az elméből. A kineziológia korrekciós gyakorlatai egyszerűek, gyengédek és fájdalommentesek.

Az érzelmi stresszek feloldása energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, mert újra szabaddá válik az energiaáramlás a szervezetben, aktivizálva ezzel a test öngyógyító mechanizmusát.

Judit műhelyében a kineziológiai kezelések mellett meditációval, relaxációval, hangmasszázzsal és rezgésterápiával is foglalkozik és ahogy a beszélgetés közben teljesen egyértelművé vált számomra, szeretne egy kis közösséget formálni, melyben töltekezni lehet.

 

No, de ne szaladjunk ennyire előre! Kíváncsi voltam Judit történetére, aki Csopakon, a Balaton Borkúria legcsendesebb szárnyában várt rám pénteken délután. Ott van a Lélekrezdülések „fészke” és mi is ott ültünk le beszélgetni. Ahogy a nagy, nappalira emlékeztető szobába léptem, rögtön azt éreztem, hogy ide a fény is táncolni jött be az ablakon. A diffúzorból kellemes illóolaj illata kúszott szerte szét és csak néztem a hatalmas kerámiaborítású falat, ami egy élettel teli szüretelős-táncolós-teremtős jelenetet ábrázolt.

 

A szemem gyorsan körbe fürkészte a helyet, s egy szempillantás alatt otthon éreztem magam. A falon lévő idézetre („Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. Békében élni annyit jelent: az egészet értékeled, ahelyett, hogy fennakadnál részleteken.”) többször rápillantottam, s a beszélgetés végére megértettem, hogy miért ezt választotta Judit mottójául is.

 

Bár mindig is élt a szívében egy vadóc, lázadó én, anyaként, feleségként mindig társ és megbízható hátország volt családja számára. Amikor gyerekei nagyobbak lettek, úgy döntött, a kamaszkori álmához (ez a pszichológia) közeli útra lép és gyermek- és ifjúsági felügyelőnek tanult, majd ebben a munkakörben helyezkedett el.

Néhány évvel ezelőtt az élet olyan fordulatot hozott Judit életébe, ami azon az úton indította el, melyen ma is jár; abban a helyzetben újra akarta értelmezni önmagát. Keresve-kutatva az útját talált rá az Európa Akadémiára, s 3 küzdelmekkel teli év után kezébe vehette a Díszoklevelét, amit meg is mutatok Nektek.

 

 

Mivel orvos édesapja mellett egész életében azt látta, hogy az orvostudomány és tudás segítségével gyógyítani lehet és életeket lehet megmenteni, elismeri és tiszteli a hagyományos orvoslást, s úgy gondolja, az az elsődleges, mert be kell látni, hogy sokszor arra van szükség. Ő inkább kiegészíti azt, s hiszi, hogy a hagyományos és holisztikus megközelítés működhet együtt. Őszinte leszek, megnyugodtam, amikor ezt mondta, mert én magam is úgy gondolom, hogy összességében, teljességében kell mindig nézni egy problémát és több irányból megközelíteni. Mindezzel együtt az Akadémián eltöltött 3 év, a sok neves oktató és a szigorú vizsgák, a félévenkénti szakmai táborok és a gyakorlatok mind azt igazolják, hogy bizony ez a fajta szemlélet sem „YouTube-ról vett gyorstalapló”, hanem bizony kemény és alapos szakmai felkészülés és tudás van mögötte. Judit szakvizsgázott, okleveles kineziológus, államilag elismert vizsgával. Ahogy beszélgettünk, ez többször is elhangzott – megnyugtató érzés, hogy a tanulás és a folyamatos fejlődés, a biztos forrásból érkező tudás fontos szerepet tölt be a munkájában és az életében, s ahogy maga is fogalmazott: „Ezzel csak többet érek, mint egy kuruzsló...remélem...”

 

A Díszoklevél kézhezvételekor nemcsak egy dokumentummal lett több Judit polcán, hanem az iskola végére már tisztán látta és tudta, hogy ki ő és hová tart. A módszeres változtatások és változások útjára lépett ő maga is, s tapasztalatait ötvözve a tanultakkal próbál másoknak is segíteni abban, hogy a negatív sémákat, rossz szokásokat új, pozitív gondolatok és célok váltsák fel. Hisz abban, hogy az önismereti úton senkit nem lehet siettetni, de támogatni igen.

 

Élmény volt hallgatni, ahogy beszélt – vagyis inkább csicsergett-, mert csengő hangja tele van élettel. Apropó csengés… Judit hangtálakkal, pontosabban hangfürdővel is foglalkozik. Sokat megtudhattam a különböző tálakról, hogy melyik mire jó és mikor használható. Színes egyéniségét megismerve meg sem lepődtem, hogy a csillogó, hangfürdőhöz való hangtálak szólították meg, s azokat használja ő maga. Megnézhettem a kezelőhelyiséget is, ahol a vendéget körbe rakva a tálakkal fantasztikus rezgésekkel öleli körül. Azt hiszem, ezt egyszer nekem is ki kell próbálnom; nagyon megtetszett, ahogyan mesélt róla. Ennek a finom rezgésnek (számomra) az ellenpólusa volt, amikor behozta a házba a kecskebőrből készült sámándobot, amelyet maga készített és megszólaltatta nekem. Hű, akármit is fogtok szólni, leírom, mert így történt, libabőrös lett a combom, karom – egy olyan mély, vibráló hang futott körül, hogy szinte földbe gyökerezett a lábam.

 

Az már csak hab a tortán, hogy közben a levegőt az előteret tisztító füstölő illata és egy különleges illóolaj illatának keveréke színesítette meg. Atya ég, el tudjátok képzelni, hogy micsoda érzés volt?! Úgy érzetem, minden egyben van ahhoz, hogy a lelkem ott, abban a pillanatban magasabbra ugorjon. Tudjátok milyen érzés volt? Ahhoz fogható, mint amikor autóval egy dimbes-dombos úton mentek, megdob az út és kicsit repültök az autóval – gyerekkoromban én ilyenkor mindig azt mondtam: „Apaaaa, mégegyszer! Menjünk vissza!”

 

No, de aztán valahogy sikerült „visszatérnem a földre” és az órámra néztem. Judit egy sámándobos meditációra várta a vendégeket, s szerettem volna, ha van ideje át-/ráhangolódni a beszélgetésünk után, így elbúcsúztam tőle.

 

Mennyi mindenről beszélgettünk 2,5 óra leforgása alatt és mennyi mindenre nem is jutott még idő! Mivel Judit több programot is tervez a közeljövőben, biztosan fogunk még találkozni és lesz alkalmunk még beszélgetni. Nektek is sok szeretettel ajánlom őt, keressétek bizalommal Csopakon a Simoga köz 2-ben vagy a Facebookon a Lélekrezdülések oldalon!

 

https://www.facebook.com/L%C3%A9lekrezd%C3%BCl%C3%A9sek-165861137417231/

 

Köszönöm ezt a csodás délutánt, a hihetetlenül tartalmas és jó beszélgetést és az értékes időt, amit nekem adtál Judit!

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now