kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

V, mint Vanyolai

2018/05/07

 

 

 

Hello Füred! Ma egy olyan családi vállalkozásról mesélek nektek, amelynek neve teljesen összefonódott a Balatonnal. A mai bejegyzés a Vanyolai Hajózási Kft.-ről szól és hol máshol kerülhetett volna sor a „blog-interjúra”, mint a tavon hajókázva a Jókai hajó fedélzetén, ahol Vanyolai Szilárddal beszélgettem.

 

 

 

A kikötőben Vanyolai Sándor, az egykori tengerész, majd balatoni hajós, a családi vállalkozás elindítója fogadott.

 

Azon a Jókai hajón indultunk fiával, Szilárddal, egyórás sétahajózásra, amelyet Sándor „mentett meg” s hozott Balatonfüredre. De hogy miért is volt fontos, hogy ide kerüljön a hajó? Kedves Hello Füredesek, akár hiszitek, akár nem, Sándor annak idején nem kis energiát, időt és pénzt fektetve az álmába, „hazahozta” a Jókait, hiszen az 1913-ban Óbudán épített hajót Siófokon próbálták ki, s 1945-ben Balatonfürednél süllyesztette el egy német robbantókülönítmény. A hajó későbbi kiemelése és leselejtezése után, nagyot álmodva, Sándor megvásárolta, majd felújíttatta a hajót, mert az éppen formálódó sétahajós flottájába szerette volna beilleszteni.

 

1/5

 

 

 

Bizony jó sokat kellett várnia, mire a Jókait újra Balatonfüredre tudta hozni, hiszen sok minden nehezítette a dolgát. 1999-et írtunk akkor, amikor elkészült a hajó felújítása, de évekig nem tudták a délszláv háború, a hidak lebombázása, az alacsony balatoni vízszint miatt a Tiszán, Dunán, Sió-csatornán át a Balatonra hozni a Jókait. Végül szárazföldön sikerült elhozni a Jókait a Balatonra, ezen belül pedig Balatonfüredre.

 

De most ugorjunk vissza a jelenbe!

 

A Vanyolai Hajózási Kft. magánhajózási társaság és családi vállalkozásként működik. A családfő 1990-ben a Tünde motoros hajó bérlésével indította el a sétahajós vállalkozást. Ha a cég nevét meghallják, sokaknak rögtön a hajóállomásnál álló hajóik zöld és arany színe ugrik be elsőre.

Sándor édesapja is hajós ember volt, így ugyanúgy szívta magába a hajózás szeretetét (ahogy fiai is később) igazából „belenőtt” és persze bele is szeretett, s előbb tengeri, majd balatoni hajós lett.

Sándortól búcsút véve, a Jókaira felszállva egy jókedvű társasággal a fedélzeten futottunk ki Tihany felé. Szilárddal, Sándor kisebbik fiával a kapitányi fülke felé vettük az irányt és ott kezdtünk beszélgetni. Még kisfiúként, 6-7 évesen szeretett bele a hajózásba, hiszen sok időt töltött édesapjával és mosolyogva válaszolt a kérdésemre, hogy természetes volt-e, hogy erre visz az útja: „Persze.”

 

Krisztián, a bátyj, jelenleg nem a vállalkozásban dolgozik, de sokáig ő is nagyhajós kapitányként vezette a családi vállalkozás hajóit. Most Szilárd viszi tovább a stafétát, s a ranglétrát végigjárva, kitanulva mindent, most leginkább ő felelős a sétahajózásért.

Ugyan eddig csak a sétahajózásról esett szó, de ahogy a beszélgetés közben kiderült, nagyon sok rendezvényt is tartanak a hajókon, többen választják csapatépítő programok, konferenciák és esküvők helyszínéül. (Szilárd és testvére is nős, így nem hagyhattam ki a kérdést, hogy „vízen esküdtek-e”. Nevetve azt válaszolta, hogy ő, testvérével ellentétben, szakítva a hagyományokkal „szárazföldön” mondta ki az igent.)

 

A városi rendezvényekhez kapcsolódóan is gyakran hallhatunk a Vanyolai családról, hiszen mind a március 15-i ünnepségek kapcsán, mind az Anna báli szívhalászatnál együttműködnek a várossal.

 

 

 

 

Sok vállalkozó számára követendő példa lehet, hogy lehetőségeikhez mérten támogatnak különböző szervezeteket és intézményeket, sokszor ajánlanak fel sétahajózást számukra. A nemsokára közelgő gyermeknapon pedig az eddigi évekhez hasonlóan a gyerekek ingyen hajózhatnak majd.

 

A Jókai mellett még két hajó, a Róza és a Balaton, szolgálja a vendégeket. A legtöbben a főszezonban hajóznak velük, de egyedi csoportos megrendeléseket márciustól október végéig (vagy ahogyan az időjárás engedi) fogadnak.

Sok mindenről beszélgettünk, nehéz is mindent beleírnom a bejegyzésbe.

Olyan jó volt hallgatni, ahogy Szilárd a hajóról beszélt és néha engem is elragadott az érzés, hogy a Jókai, amellyel éppen a hullámokat szeltük, több, mint 100 éves. Bár, a vendégek számára úgy tűnhet, hogy többnyire csak nyáron kell dolgozniuk, de megtudtam, hogy bizony a hajók szezonra való felkészítése, a fa bútorok és részek éves festése és ápolása, majd a szezon végén a télre való felkészülés és kiemelés bizony szinte az egész évre adnak munkát.

 

Habár a szervezés, beszerzés és az üzleti ügyek nagy részét Szilárd átvette Sándortól, a vállalkozás alapítója aktívan részt vesz a munkában. Bár, azt hinnénk, férfimunka ez, de a két Vanyolai mellett bizony csinos segítők is vannak a hajózási kft-nél a fedélzeten Mihálcz Barbara és Lánczky Ramóna személyében. Rami a vendéglátásban dolgozott a szárazföldön is és itt is főleg ez a feladata. Amikor azt kérdeztem, hogy miben más ez, rám nézett és azt mondta, hogy furcsa érzés, hogy amikor felszolgál, a hullámzással együtt mozog a hajó. Ő idén március óta erősíti a csapatot, Barbi viszont igazi „régi motoros” már. Olyan régi szerelem ez számára, ami egy ártatlan kis sétahajózással kezdődött és tessék, ma talán ő az egyetlen nagyhajós jogosítvánnyal rendelkező női kapitány a Balatonon.

 

Barbi az érettségire szeretett volna a nagymamája füredi házában készülni a barátnőjével és egyik este pihenés képpen döntöttek egy sétahajózás mellett. Annyira jól érezte magát, hogy onnantól kezdve szinte minden este visszajárt, s előbb barátság, később pedig munkakapcsolat is kialakult közte és a család között. Olyan lelkesen kérdezgette a többieket arról, hogy mi micsoda, hogy azon kapta magát, már a Balaton és a hajózás az élete. Kaland és szenvedély, később hivatás lett számára és közel tíz év után állt minden egyben ahhoz, hogy más hajós vizsgák után letegye a nagyhajósat is.

Közeledve a kikötéshez ismét felmentem Szilárd mellé a kapitányi fülkébe és élvezve a jó időt és a kellemes szelet szívtam magamba azt a csodajó érzést és azt a sok szépséget, amit a Balaton ad. Bár, sok programot és kikapcsolódási lehetőséget ad a magyar tenger, úgy gondolom, hogy a hajózást senkinek sem szabad kihagyni, aki ellátogat Füredre!

 

 

Fél füllel a magyar és idegennyelvű ismertetőt hallgattam, aztán a kikötés előtt még zárásként megkérdeztem, hogy mit szólna Szilárd, ha egy napon Barbihoz hasonlóan az ő kislánya is a hajózás szerelmese lenne. Csak nevetett és azt mondta, nem kell feltételes módban beszélni erről, hiszen amikor a feleségével kislánya a hajón van, az első dolog, hogy a kormánykerék mögé áll. Ki tudja, talán ő lesz a következő női nagyhajós kapitány Barbi után?

 

 

 

 

 

Ezúton is köszönöm a lehetőséget és az élményt Sándornak és Szilárdnak, valamint Barbinak és Raminak és titeket is arra tudlak csak bíztatni – akár helyiek, akár Füreden csak vendégek vagytok -,hogy hajózzatok ki sétahajóikkal, hiszen akár egy borkóstolós program keretében, akár egy naplemente túrán olyan felejthetetlen élményekkel gazdagodhattok, melyekre később is jó lesz visszagondolni.

Ha szeretnétek naprakészek lenni, a Facebookon és a honlapjukon is mindig friss híreket találtok, kattintsatok az alábbi linkekre és kövessétek őket!

https://www.facebook.com/hajozas/

http://www.vanyolai.hu/

 

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now