kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Ciao Füred! (...avagy a Hello Füred megint világgá ment...)

2018/03/11

No, hol is kezdjem az én világgá menésem történetét? Meg hát ugye felmerül a kérdés, hogy olasz barátaink hogyan hozhatók összefüggésbe Balatonfüreddel?! 

Ne törjétek a fejeteket, elárulom!

Az utazásom apropóját egy nemzetközi projekt adta, amelyben a veszprémi Pannon Egyetem, a Koczor Pincészet és Vendégfogadó (hoppá, itt a füredi kapocs!), valamint több ország egyetemei és pincészetei működnek együtt. A The Wine Lab elnevezésű program célja a különböző résztvevő országok egyetemein gasztro- és turisztikai irányon tanuló hallgatók és a "való világ", a későbbi munkaadók, a pincészetek és a köréjük épülő vendéglátóhelyek együttműködése. A cél, hogy a diákok friss, lendületes gondolkodásmódja és a pincészetek szakmai háttere, tapasztalata és az egyetemek felkészítő közege valami olyan dolog bölcsője legyen, melyből mindenki meríthet és a jövőben profitálhat.

 

Abban a reményben indultam útnak Fermo felé, hogy Marche régió legjelentősebb kiállításán és vásárán (ami a mi Sirha Budapest kiállításunkhoz hasonlítható legjobban http://sirha-budapest.com/) alkalmam nyílik kicsit belekóstolni Olaszországnak abba a részébe is, amit kevésbé ismerek. Nos, elmondhatom, hogy minden elképzelésemet és várakozásomat felülmúlta a program.

 

A kiutazásom előtt egy Teresa Bentini nevű hölgy készítette elő a "terepet" nekem; ő a maceratai egyetemen dolgozik és az volt a feladata, hogy Koczor Dóra és a pincészet olaszországi bemutatkozását segítse.

 

A Forum épülete adott otthont a Tipicitanak, itt állított ki a Koczor Pincészet is és Dóra itt tartott előadást az egyetem professzorai és hallgatói előtt. Egy nagyon izgalmas 24-órás verseny helyszínéül is szolgált a kiállítási épület. A diákok és tanáraik feladata az volt, hogy megoldást keressenek a bor- és gasztro-turizmusban rejlő lehetőségek kiaknázására. Hiába rendelkezik rengeteg történelmi és földrajzi értékkel a régió, ez még önmagában nem elég a "boldogsághoz". No, mutatok néhány képet is...

1/8

Miután részt vettem a programokon, körbenéztem, hogy lássam, mit is kínálnak a nagyérdeműnek. Volt itt minden: a thai masszázzsal csábító hoteltől kezdve a helyszínen, kitelepülve főző mesterszakácsig. A kalap múzeum szalmakalapot készítő mammáival úgy beszélgettem, ahogyan a Zimmer Feriben Reviczky Gábor "németül" a turistákkal: ők hangosan olaszul, én hangosan (pár olasz és angol szót is belekeverve) magyarul, de mégis megértettük egymást. Kalappróba lett a vége.

Aztán itt úgy felbátorodtam, hogy azt gondolván, majd ha máshogy nem megy, kézzel-lábbal megoldom, elkezdtem beszélgetni másokkal is. Az eredményt a fotókon ti magatok is láthatjátok! Persze akadt, akivel angolul tudtam beszélgetni és nem is gondoljátok, hogy a hiedelmekkel és a sztereotípiákkal ellentétben milyen sok közös van az olaszokban és a magyarokban. Bámulatos az a fajta nyitottság, amivel hozzám, a külföldi vendéghez álltak és az a szeretet, amit csak remélni tudom, hogy mi is adunk a hozzánk érkezőknek.

 

1/18

A program részeként Teresa elvitt minket egy helyi borászathoz. Amikor megérkeztünk, sokáig azon gondolkodtam, hogy honnan lehet olyan ismerős a fiatal borász. No, aztán a hordók között sétálva a pincében egyszer csak a fejemhez kaptam: "Basszus, olyan, mintha Alain Delon fia lenne, vagy ő maga fiatal korában!

 

Amíg Dóra, Teresa, a maceratai egyetem egyik "koponyája" és a fiatal borász beszélgettek, én körülnéztem egy kicsit...

1/10

Mielőtt másnap elindultunk volna hazafelé, búcsút intve Fermonak, ellátogattunk még Petritoliba, ami egy hihetetlen 2000 lakosú kis falu és sok tekintetben hasonlít (legalábbis számomra) Tihanyra. Teresa bemutatott minket a falu gondnokának, aki egy személyben az anyakönyvvezető, a színház mindenese és egy kis étterem tulaja; ő nem más, mint a nagypapa nyomdáját ma múzeumként és oktatóhelyként működtető Giancarlo Fabiani. Hát, csak ámultam és bámultam. Többszáz éves gépek között, meggyfából faragott betűkkel nyomott lapok között sétálgattunk, közben Giancarlo a nagypapáról és a hagyatékáról mesélt. A nyomda-múzeum hátsó szobájába lépve olyan érzésem volt, mintha valami törzsi szentélyben lettem volna: a különböző nemzetiségű pároktól kapott színes "szurkolói sálakkal" (merthogy a drága azokat gyűjti) volt dekorálva helyiség.

 

1/20

 

Aztán átsétáltunk egy mini étterembe, amiről kiderült, hogy több évtizeden át pékségként működött. No, ez valóban baráti összejövetelek helyszíne, mert 20 embernél több nem is nagyon tud leülni. De ha igazán mini-poliszosan akarjátok érezni magatokat és arra visz az utatok, látogassatok el a falucska színházába, amely valóban csöppnyi. Nem úgy a repertoár, mert az óriási: Pillangókisasszony, Tosca, stb. Ugye már meg sem lepődtök, ha azt mondom, hogy a színház egyben a házasságkötő-terem is, viszont azt talán nehezen hiszitek el nekem, hogy a világ egyik legrangosabb oboa-versenyének is ez a színházacska ad otthont. No és akkor most ne forduljatok le a székről ezt olvasva (tessék megmarkolni a szék lapját): az egy főre jutó színházak számában vezető ez a régió, mert Teresa elmondása alapján, itt körülbelül 200! is akad és a legkisebb mindössze 60 néző befogadására alkalmas.

 

Sajnos, ezt a régiót sem kíméli az elvándorlás és a falvakra jellemző "elöregedés". Viszont Teresa és néhány falubeli nagyszerű lehetőséget látott a falucska történelmi épületeiben és elhatározták, hogy bizony igazi "esküvő paradicsomot" hoznak létre. Így vált a főtérből szabadtéri esküvői fogadások helyszíne, s így lett a színházból teljesen egyedi módon házasságkötő-terem. A "díszítést" a helyiek készítik, látvány-tésztakészítést is láthat, aki úgy dönt, ott ünnepli élete nagy napját, s garantáltan lesz ünneplő közönség is, hiszen a falucska lakói minden párt úgy ünneplenek tapsolva az esküvő napján az ablakokból vagy az utcán lesve, hogy már-már úgy érezni, egy szempillantás alatt bővült 2000 tagúra a család.

 

Csodálatra méltó számomra és példásnak tartom, ahogyan a közösség összefogott, hogy a kis falu túl tudja vészelni a nehéz időket. Leleményességük, egymás iránti szeretetük és felelősség-érzetük révén valami olyan egyedi dolgot hoztak létre, melyben ma mindenkinek megvan a helye és szerepe, s ami újra élővé tette ezt a falucskát. Sok tanulnivalónk lenne nekünk is, remélem, vissza is tudok menni még, s a saját szememmel nézhetek majd meg egy esküvőt is, amikor Teresa és Giancarlo virágba borítja a várost. Akkor majd egy kicsit több időm lesz belesni a mindennapokba is talán.

 

Hálás vagyok és köszönöm, hogy a Koczor Pincészet és Vendégfogadó "zászlaja alatt" kihajózhattam Marche régióba és mindezt, ha csak egy rövid vizit idejére is, de láthattam!

 

S mielőtt zárnám soraimat, elárulom: nem üres kézzel tértem haza, nektek is hoztam valamit. Játsszatok a Hello Füreddel és a szerencsés nyertesé lehet egy "olaszos csomag", tele finomságokkal!

 

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now