kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Egy "cuki" blogpost

2018/02/04

Ha azt mondom, hogy egy "cuki kis" cukrászdában jártam, biztosan minden arácsi egyből rávágja: ez csak az Arácsi Cukrászda lehet! És valóban. Kicsi is, "cuki" is és nemcsak a kerítést díszítő, fából faragott mesés állatfigurák miatt mondom, hogy mesés a hely.

 

Vannak olyan épületek, amiknek jó rezgése van és szinte hívogatnak, hogy lépj be. Valami olyasfajta melegség-érzés lengi körül őket, hogy egyből tudni akarod, vajon mit rejtenek belül. No, nekem ez volt az érzésem Kara Zsuzsanna süti-birodalma előtt állva és bizony nem csalódtam. 

 

Mások is valami hasonlót érezhettek, mert szinte egyszerre érkeztem egy kedves párral, akik alkalmi fotósaim lettek és akikről én is gyorsan készítettem pár fotót. Mint később kiderült, egy kis téli kikapcsolódásra érkeztek a városba és egy kilátó-túra után, barátunk az internet vezette őket Zsuzsához.

 

 

A "mézeskalács házikóba" belépve, az előtérben könyvespolc fogadott és már a bejárati ajtóból láttam a pulton túl, a háttérben a "boszorkánykonyhát", ahol mindig a finomabbnál finomabb sütik készülnek.

 

A hely melegsége, a berendezés és a finom illatok együtt azt a fajta "hazaértem" érzést adták, amit hétvégi nagyszülő-látogatásokkor szokott érezni az ember, amikor a nagyi, tudva, hogy érkezel, a kedvenc sütidet süti meg neked és gyerekkorod meleg, habos kakaóját készíti el mellé.

 

Egyből egy kisebb sor végére kerültem, hiszen volt, aki a korábban megrendelt tortáért jött, volt, aki csak egy kis nasiért ugrott be és olyan is akadt, aki tanácsért és cukrászvizsga előtti tanácsokért és segítségért kereste fel Zsuzsát. A pultban állva sorolta a sütik nevét a még döntés előtt álló vevőknek, és míg villámgyors mozdulatokkal készítette a kávékat és csomagolta a finomságokat, mindenkihez volt egy kedves szava.

Közben én belestem minden szegletbe és láttam, hogy a legkisebbek rögtön megtalálták a maguk kis kuckóját: játékok, mesekönyvek várják őket az egyik asztalnál. A másik oldalon, egy nagy cserépkályha mögött van egy asztal, ami igazi kis turbékolós bújó-sarok, amolyan "randi-sarok". 

Ahogy nézelődtem, azon kaptam magam, hogy elfogyott a sor, én voltam a következő. Lecsücsültem egy asztalhoz és egy finom latte és aprósüti mellé röpke másfél órára csatlakozott hozzám a tulajdonos is, akivel pulton innen és pulton túli dolgokról beszélgettem.

A falatnyi kis cukrászda 2011-ben nyitott és azóta sokak kedvencévé vált. A legjobb reklám, az elégedett vásárlók (szájról szájra) ajánlása mára sokakat vonz ide, hogy megkóstolják a különleges krémest, a (szobahőmérsékleten, nem "hűtő-hidegen felszolgált") piték egyikét vagy a sok-sok aprósüti valamelyikét. Amikor a kezdeteket felidéztük Zsuzsával, azt mondta, maga sem gondolta, hogy feladva a fővárosi nyüzsgést és korábbi munkáját, itt valóban ilyen sikeres és népszerű helyet teremtenek majd. 

 

 

Amikor arról faggattam, hogy a génjeiben kapta-e már a süti-tehetséget, jót nevetett, mert nála ez inkább mint derült égből a villámcsapás érkezett: 16 évesen, egy barátnője anyukája vette a szárnyai alá és azóta nincs megállás. Ugyan 40 éves koráig más irányban, reklám és kereskedelmi vonalon dolgozott, de tudta, a sütés az igazi szerelem. Elvégezte a cukrász képzést és nagy levegőt véve, bátorságot merítve, Füredre költöztek (gyerekkori nyarainak helyszínére).

 

 

Nevetve mesélte, hogy a cukrászda megnyitása előtt sem telt el úgy hét, hogy ne sütött volna és szinte nem volt úgy vendégségben, hogy oda ne saját készítésű finomsággal érkezett volna. A jelek szerint ezzel lopta be magát az itteniek szívébe is, mert sok törzsvendége és vásárlója van - igaz, az internetnek és a kedves ajánlásoknak köszönhetően egy több új vendég is felkeresi. 

Rá-rápillantottam a pultra a beszélgetés közben és a sok finomság között a szemem az egyik nagy kedvencemen, az ischleren akadt meg. 6500?! Persze, hogy rákérdeztem és megtudtam, hogy a süti számozása dr. Bujdosó László nevéhez fűződik, aki müncheni élményeiről mesélve mondta Zsuzsának, hogy bizony van egy német cukrászda, ahová minden évben azért járt vissza, hogy megnézze, a hattyú alakú számozott süteményekből vajon mennyi készült egy év alatt. Innen jött az ötlet, amely azóta itt is sokaknak ad okot a "sütis betérőre". 

Mielőtt a beszélgetés végére értünk volna, még muszáj volt feltennem a kérdést, hogy melyik Zsuzsa kedvence. Nagy mosoly kíséretében jött a válasz: Rákóczi túrós, sült túró, és sajttorta. Én bajban lennék, ha csak egyet kellene választanom, de mutatom a képeket, tegyetek egy próbát! 

 

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű a döntés! De tudjátok mit? Menjetek az "orrotok után", látogassatok el Arácsra és válasszatok helyben a sok finomság közül!

 

 

 

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now