kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

¡Hola Füred! (4.rész)

2018/01/28

Hello Füred!

 

Ezen a hétvégén ott folytatom a mesélést, ahol abbahagytam: megígértem, hogy elárulom, mit is takar Tóth Matyi és Eszes Tomi "komoly versenymúltja" és hogy hogyan született meg a Sailing Academy Gran Canaria. 

Matyi kiskora óta vitorlázik; 8-szor nyert magyar bajnokságot, kijutott EB-re és VB-re, nyert ranglistát és több Kékszalag projektben is részt vett. Bár volt egy időszak, amikor kisebb hangsúlyt kapott az életében (az érettségi miatt), azért sosem került teljesen háttérbe. Matyi a füredi Radnóti Miklós Általános Iskola befejezése után az almádi Kéttannyelvű Gimnáziumban tanult tovább, majd egy útkereső időszak után újra komolyabban visszatért életébe a vitorlázás.

 

Itt „került a képbe” Tomi. 2006-ban egy nagyhajós versenyen volt Matyi Horvátországban az akkor ott kikötőt vezető Tominál, majd Matyi 2010 környékén Tominál kezdett Tihanyban Laserezni és aztán több közös feladatban dolgoztak együtt. Matyit idő közben megkeresték 2010-ben, hogy részt venne-e a Principessa-projektben a Kékszalagon.

 

Az egyetemi évek alatt „kicsit” meghízott Matyi és a „rosszul érzem magam így a bőrömben” érzés mellett most már a versenyen a hajó „súlylimitje” is megkívánta, hogy ledolgozza a külső „védőréteget” magáról. Ekkor kezdett el edzésre járni, s érezte, hogy a tervei, álmai, a vitorlázás és saját kondija miatt is az edzések mellett kell még valami. Akkor érett meg benne a gondolat, hogy a Testnevelési Egyetem lesz az ő útja és azóta magát edzi. Matyi a Kékszalagok során a Principessával egy abszolút 3.helynek örülhetett a legjobban (2012) és legutoljára 2016-ban, a The Red Extreme 40-es katamaránnal vett részt a tókerülő versenyen, s abszolút 5-dikként zártak.

 

 

Tomi, mondhatni, hogy már beleszületett a vitorlázásba és testvérével együtt szinte kérdés nélkül ebbe a sportos irányba indultak el. Eleinte édesapja volt az edzője, de később az apuka érezte, hogy kreatív és tehetséges fia mellé ő már „kevés”, ezért Trevor Millar ír edzőre bízta a fiát. Ha az interneten Eszes Tamás után keresve böngésztek, egyből megmutatja nektek a Wikipedia, hogy a keszthelyi születésű Tamás két egymást követő nyári olimpián

 

(Atlanta, Sydney) is részt vett. A Vetési Albert Gimnázium sportos osztályából indulva, kalandos utat bejárva Budapestre került sportgimnáziumba, ahol a második évben egy év alatt két év anyagát végezte el. Tomiban mindig is benne volt a kíváncsiság, az igény és a vágy arra, hogy fejlődni, újítani lehessen és „kitalálni valamit”. Azt hiszem, őt így, pár nap óta/alatt (meg)ismerve is bártan mondhatom, az unalom és a laposság nála kizárt. És hogy milyen kalandok gondoskodtak a folyamatos változásról az életében?

 

Nos, Millar edző, gondolván, hogy Tomi angoltudását csiszolja, kivitte magával Írországba, ám mivel Tomi úgy érezte, nincs a helyén, eladta amije volt és „angolosan távozott”. Meg sem állt egészen Amerikáig. Ugye, mondanom sem kell, hogy abban az időszakban, mikor a mobiltelefonok, meg okos kütyük még nem voltak a hétköznapok részei ennyire, mekkora riadalmat okozott ezzel.

 

Az a fajta kreativitás, ami mostani munkájában és a Sailing Academy Gran Canaraia létrehozása óta jellemzi Tomit, már kint is segítette. Rövid idő alatt megteremtette magának a kinti élethez szükséges feltételeket, s mikorra már testvérét küldték volna érte, 8 hónap után egyszer csak hátat fordított Amerikának és hazajött. Ahogy az angolban mondják: Oh, my God! Tessék, egy újabb megfilmesítésre váró élet!

 

Amikor az edzések és napi programok utáni közös vacsorák közben a fiúk meséltek, szinte ittam a szavaikat, mert olyan elképesztően kalandos volt minden részlet, hogy vártam a folytatást, mint a jó magyar valóságban a jónépek a Szomszédok folytatását annak idején.

2013-ban Máltán indult igazából az a „rendszer”, amit ma a Gran Canarián edzők is láthatnak; abban az évben a fizikai felkészítés vezetésére hívta el Tomi Matyit Máltára. Azóta fejlesztik, tökéletesítik a rendszert. Abban az időben Matyi fotózott még.

 

Mikor Bogee végzett a práter utcai fotós iskolában Budapesten, csatlakozott a csapathoz Máltán. Bogee és Tomi már akkor valami hasonló terven törték a fejüket, mint amit a Las Palmas-i bázissal végül sikerült megvalósítaniuk.  Kiváltak az előző cégből, megalapították a Sailing Academy-t és azóta ő a Sailing Academy Gran Canaria managere, "tyúkanyója". Legalábbis az én szememben ő az, aki a két profi szakember mellett a hétköznapi és nagyon is fontos háttérmunkát végzi: szervez, intéz, egyeztet, fotóz és pillanatok alatt válik „Superwomanné”, ha megoldandó feladat vagy probléma adódik (lehet ez versenyző-versenyző vagy edző-versenyző között, esetleg az eszközökkel kapcsolatban). Bogee igazából Tomi jobbkeze, partnere és segítő társa is egyben döntések meghozásakor; segít az eszközök kezelésében és az összes utazás során. Azt hiszem, az a nyugalom, ami belőle árad, olyan megfizethetetlen kincs a náluk felkészülőknek, amit talán amikor meghallgatja őket, vacsorát főz nekik, vagy a vizsgákra való készülés közben „lazítja az idegeiket” nem is mindig vesznek észre.

 

Szerettem nézni a kint töltött napok alatt és csodáltam is érte, hogy milyen precízen készít elő mindent és hogy ha el is fáradt a nap végére, akkor is mosolygott és pozitívan állt a dolgokhoz.

 

Jó volt látni, hogy személyiségével és a kinti kultúrára való nyitottságával mennyi barátra tett szert és hogy mennyire sokan zárták őt a szívükbe. Itthon is nagy szó ez, de idegen országban járva, élve, ez még fontosabb, úgy gondolom.

Most, hogy látjátok, hogy áll össze a csapat; hogy látjátok, hogy a maga területén mennyire a maximumra és a fejlődésre törekszik mindenki, már talán ti is megértitek, amit én ott láttam: ennek a „csapatnak”, Tomi szavaival is élve, abban van az erőssége, hogy akarnak és tudnak együtt dolgozni és mindig az újítás felé haladni. (Sajnos, ez az, amiben itt Magyarországon még erős lemaradásunk van a külföldhöz képest.) Hogy minél profibbak legyenek és a szakmai munka a legmagasabb színvonalon folyjon, sokszor kikérik Vura Márta sportpszichológus véleményét is, illetve továbbképzéseken vesznek részt és edzőképzést szerveznek.

 

Folyt.köv. (nem is olyan sokára)!

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now