kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

"Aranyos" napok

2017/11/13

Hiszitek vagy sem, ez a mostani bejegyzés több szempontból is sok szerencsés "véletlen" egybeesésnek köszönhető. Valami naggggyon mást terveztem a soron következő blog-posztnak, de az élet ezt a témát hozta elém. Talán szerette volna, ha egy kicsit nosztalgiázom és nemcsak a mostani Füredet vizslatom.

 

A Facebookon bogarászva láttam meg a Füredkult bejegyzését és elkezdtem olvasni, hogy milyen programokkal készül a város a magyar nyelv napjára (2011-től, november 13-án ünnepeljük). A programok közül egy szavalóversenyt és két koncertet emeltem ki magamnak, mert az előbbi saját diákkori

emlékeimet hozta vissza, az utóbbiak pedig

                                                                        különlegesnek tűntek már a leírás alapján is.

 

Mielőtt a hétvégi füredi programokról mesélnék, engedjétek meg nekem, hogy egy kicsit visszaugorjak az időben! Így Ti is megértitek, hogy ez a hétvége miért jelentett nekem sokat; többet, mint másnak. 

 

Kisgyerek korom óta szeretem a verseket és minden alkalmat megragadtam, hogy olvassam, szavaljam a kedvenceimet. Hol a nyugdíjasoknak szavaltam ünnepségeken, amikor a nagyszüleim vezették a nyugdíjas klubot Füreden (amikor még a Vasút utcában működött), hol a vasárnapi Istentiszteleteken álltam a mikrofon elé Petrőczné Marika néni támogatásával. Később az általános iskolában Hargitai Zsoltné, Éva tanítónénim, majd Turi Erzsébet, magyartanárom terelgettek a magyar nyelv csodás útján. (Köszönet ezúton is a sok-sok óráért és energiáért, amit a felkészítésemre és rám fordítottak!)

 

Talán a mai gyerekek csak megmosolyognák, nem is értenék, de én akkor a nyelvi fejtörős feladatokat szinte faltam, hihetetlen kalandként éltem meg minden magyar nyelvi versenyre való készülést.

 

A legnagyobb boldogság a Füred köszöntő szavalóversenyek sikerei mellett az volt - és remélem, nem dicsekvésnek vagy nagyképűségnek, csupán az örömöm megosztásának veszitek -, amikor 8.osztályos diákként annyi tanulás, készülés és izgalom után bejutottam az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati verseny döntőjébe. Határontúli magyarokkal és sok-sok "itthoni" magyar diákkal együtt mérettük meg magunkat és sokunk akkor találkozott először határontúli magyarokkal és az addigi süket szövegelés után végre a saját fülünkkel hallhattuk, hogy ők is magyarul beszélnek, sőt, az én fülem számára ízesebben, szebben. 

 

 

Ez itt, a szöveg mellett balra, az én egyik legnagyobb kincsem...

 

 

 

 

A hétvégén azért dobogott hevesebben a szívem, mikor megláttam, hogy egy szavalóverseny is része a programnak, mert most is határon túliak részvételével zajlott és felidézte bennem azt a régi sátoraljaújhelyi megmérettetést.

 

A parton sétálva felfedeztem egy másik remek dolgot, ez nem más, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum Arany-busza, amire azonnal fel is szálltam. Egyből az általános iskolai élményeim jöttek elő, persze modernebb köntösbe, némi interaktív színbe burkolva. Istenem, Erzsi néni (Turi Erzsébet), a rajzlapokra írt irodalom és nyelvtan tételek ugrottak be rögtön, amikor a költők, s írók életrajzát és műveit így tanultuk meg. A Hídavatás, az Ágnes asszony vagy A wales-i bárdok újra mentek "memoriterként".

A busz felhasználóbarát módon, játékos formában mutatta be a magyar nyelv szépségeit és több feladatban is kipróbálhatták magukat az "utasok". Nagy örömömre a "járaton" fiatalokkal és idősekkel is találkoztam, igaz, egy kicsit nagyobb tömegnek még jobban örültem volna kivételesen, de hát a Facebook és egyéb "behálózó" alkalmazások korában nem leszek telhetetlen.

No, a jó kis délutáni séta után már kíváncsian vártam az esti Nana Vortex koncertet - igaz, be kell vallanom, hogy azért biztos, ami biztos, a YouTube-on lenyomoztam a zenekart, hogy mire is számítsak majd. Tudom, tudom, ez az én elégedetlenségem, de ott is el tudtam volna viselni több érdeklődőt. Nagyon kellemes csalódás ért, mert a Nana Vortex olyan formabontó, különböző zenei stílusokat ötvöző zenét prezentált szombaton este, hogy Arany János zeneszerzeményei (igen,jól olvastátok, mert mint kiderült, Arany János komponált is) a mai fül számára is teljesen "emészthetőek", sőt, élvezetesek voltak. 

Az Arany János születésének 200. évfordulójára készített lemez anyagát nagy élmény volt hallgatni!

 

 

Azt hittem, ezzel minden adu ászt kijátszottak a szervezők, de tévedtem. A koncetről hazafelé menet a vasárnap esti programot tervezgettük tettestársammal és még nem is sejtettük, hogy a szerencse ránk mosolyog és kapunk két jegyet a vasárnapi Arany-óra előadásra. Itthon ültem épp, mikor egy üzenet érkezett Haas Protár Krisztitől, hogy nyert két jegyet és mivel nem tud élni a lehetőséggel, átadja nekem. Jaj, ennél jobb ajándékot akkor nem is kaphattam volna! S hogy valójában mekkora ajándékot kaptam, azt csak az tudja megerősíteni, aki ott volt a koncerten és velem együtt hallgatta és libabőrözte végig Arany János balladáit a capella.

 

 

 

Szirtes Edina Mókus és Szörényi Levente dalai Kováts Kriszta, a balatonfüredi gyökerekkel rendelkező Farkas Gábor Gábriel, valamint a Fool Moon énekesei és a beatbox-os Keönch László Farkas előadásában szólaltak meg. Rég voltam (haha, előző este...) olyan műsoron, ami zeneileg, művészileg és érzelmileg is ennyire magával ragadott. Hogy ti is ízelítőt kapjatok belőle, nézzétek meg a következő linken elérhető videót! 

 

Mindig megfogadom, hogy nem eresztem bő lére, de valahogy sosem sikerül rövidre fognom... Most zárom soraimat, de előtte hadd köszönjem meg Fürednek (és persze minden szervezőnek), hogy ilyen igényes, jó programokkal ünnepelte Arany Jánost és gyönyörű édes anyanyelvünket!

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now