kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

A Péklánynál

2017/11/05

Tudom, mindig ezt mondom - mert mindegyik bejegyzésem a szívem csücskébe kerül -, de úgy érzem, az eheti bejegyzés ajándék volt nekem. Elmondom, hogyan alakult és megértitek Ti is!

 

Többen is a figyelmembe ajánlottátok a Péklányt és erre a hétre terveztem magam is a "blog-kíváncsiskodást". Egyik hajnalban egy üzenetem érkezett, Vörös Ákostól kaptam, és azt kérdezte benne, hogy van-e kedvem együtt "felderíteni a terepet", mert akkor szívesen csatlakozna. Hohó, azon nyomban írtam Orsinak (Zeliska Orsi) a Messengeren, hogy két kíváncsi, lelkes emberke meglátogatná és a válasz sem váratott magára sokat: mehetünk!

 

Szóval, a mostani blog-bejegyzéshez a saját kis képeim mellett a fotókat Ákosnak köszönhetem (szerintem a "kvalitiből" egyértelmű lesz, hogy melyiket ki követte el).

Csütörtökön délelőtt, némi előtanulmányok és blogkutakodások után, sok-sok kérdéssel a fejemben érkeztem a tett helyszínére, a Polgármesteri Hivatallal szemben álló épület egyik belső üzletébe. Ugyan viszonylag eldugott szegletben van a pékség, mégis egymásnak adják a kilincset az emberek, hogy valami mesés illatú péksütit zsákmányoljanak. Talán az október elején nyílt üzlet híre, talán a kíváncsiság, de valószínűleg a csábító illatok és a jó minőség vonzzák ide a vásárlókat.

Az udvaron állva kezdtünk beszélgetni Orsival, "A PÉKLÁNNYAL" és olyan közvetlen volt és türelmesen válaszolt a kérdéseimre, mintha egy régi baráttal találkoztam volna. Őszinte leszek, minden elismerésem az övé, hogy egy kislány anyukájaként, naggggggyon korán kelő péklányként, egy költözés után és üzleti teendők mellett ennyi energiája van. Egy törékeny lány, akire igazán illik a "kicsi a bors, de erős" kifejezés. Szeretem az ilyen ébren álmodó embereket és pár percnyi diskurálás után megnyugodtam, hogy nem afféle "divatkézművessel" van dolgom, hanem olyan emberrel, aki hisz abban és alázattal viszonyul ahhoz, amit csinál.

 

Csabával, a férjével vágtak bele ebbe a nagy kalandba és hozzám hasonlóan egy "diétás kényszer" vitte őket az E-mentes ételek felé. Az első kis házi malom, Csaba ajándéka volt Orsinak, ez volt az, ami nagyobb lendületet adott az otthoni sütéshez. Az első lépések, a lakást is belengő savanykás szagú kovász nevelgetése, majd az első kemény téglára hajazó kenyerek után végre elkészültek azok a sütések, amik már azt súgták Orsinak, ez lesz az ő útja. 

 

A beszélgetést bent folytattuk, mert ugye a tészta nem vár, meg a vevők is érkeztek sorban...

 

...olyannyira, hogy a beszélgetésünket igazából ez a két dolog szakította meg, egyébként egész nap el tudtam volna beszélgetni a kovász-szobrásszal. Mosolyogva figyeltem, hogy egyik ismerősöm érkezett a másik után, figyeljetek csak, mutatok 1-2 képet a teljesség igénye nélkül:

 

Kiderült, hogy van, aki reggelizni érkezik, mert itt a finom, friss pékáruból, minőségi alapanyagokkal elkészítik a kívánt szendvicset is, hozzá Julius Meinl kávét lehet kortyolni vagy kézműves szörpből, bio teából, illetve Cserpes termékekből válogatni. 

 

Sőt, olyan is volt, aki Budapestről érkezett, mert szeretett volna Orsival találkozni. Orsi megjegyezte, míg a hölgy egy teát rendelt a pultnál, hogy nem ő az egyetlen, aki ennyit utazik; rendszeresen jönnek Győrből és a környező településekről is egy kis "péklányságért".

 

Rövidebb szünetek után folytattuk a beszélgetést és megtudtam, hogy Orsi munka és család mellett elvégezte a pék-képzést és bizony a fejvesztés terhe mellett készítette el adalékmentesen a vizsgasütést; a tanára izgult, hogy nehogy megbuktassák a vizsgán, mert "egészségesen" sütött. Szerencsére nem ez történt. Megtudtam azt is, hogy körülbelül 20 kézműves pék dolgozik Magyarországon és ők többnyire tartják is egymással a kapcsolatot, jóban vannak, "belsős továbbképzéseket" tartanak, hogy saját tapasztalataikat és az új ötleteiket meg tudják osztani egymással.

 

Persze ottlétem alatt scanner volt a szemem, mindent alaposan megnéztem. Nagyon tetszik a nagy "okosító" tábla, amelyen minden lényeges dolog olvasható. A péksében dolgozókról szóló infók mellett megtudhatjuk, hogy mi is kell a jó kenyérhez, hogy mitől kézműves a kenyér és hogy itt "Belesni szabad!" Egy üvegfal választja el az "üzemet" az üzlettől, így a kíváncsi szemek is jóllakottan távozhatnak a vásárlás végén.

(Az alsó képen épp Pétert, az üzlet nagy szamai tapasztalattal rendelkező pékjét látjátok épp munka közben. )

 

Amikor épp egy percre ki tudott lépni a pultból, Csaba, a férj is csatlakozott hozzánk. Azt kérdeztem tőle, hogy multis cégvezetés után ez is kihívás-e? Vagy igazából ez-e a nagyobb kihívás: új városban, új üzletet, új vállalkozást "kitalálni", működtetni. Nagyon tetszett a válasza és hogy éreztem a szavaiból, valóban minden feladatban megtalálja azt a részt, amihez az ő mindent átlátó, rendszert és összefogottságot adó szemlélete és hozzáállása kell. Eddig is mindent, amiben és ahol dolgozott, a magáénak tekintett, így ebben nincs változás, csak ez most nem multi. :-)

 

Orsi korábban a Piros Pöttyösnél dolgozott és a termékfejlesztésnél szerzett szakmai tapasztalatait itt is jól tudja kamatoztatni. Úgy érzem, jól átgondolt, okosan felépített üzlet ez és nem tartok tőle, hogy majd idővel "felhígul" a kínálat vagy romlik a minőség náluk.

 

 

Ha már a tervezésnél tartunk, a falra és a pultra nézve a logót próbáltam megfejteni. Nem kell nekem térkép és képes "konyhaeszköz-határozó", ha a tűzhely körül tevékenykedem, de bizony fejtörést okozott a logó bal szélső eleme.  Orsi csak mosolygott: ja, az kovász-keverő! A logó egyébként saját tervezésű lett végül, mert sokan elbuktak a pályázók közül. Senki sem tudta megragadni és visszaadni, amit a házaspár kigondolt: legyen benne a pékség és a nőiesség is egyszerre egy képben.

 

 

Ha már a kovász-keverők és sodrófák világában kalandoztunk, nem hagyhattam ki, hogy megkérdezzem, honnan érkezik az alapanyag. Van egy "nagy össznépi" beszállító, tőle jön minden, de biza a beszállító nagyot nézett, mikor Orsi olivaolajat és magyar túrót rendelt. Ugyan rajta vannak a minőségi alapanyagok is a terméklistán, de sajnos nem sokan rendelik ezeket. Ezért aztán van, amit csak Orsinak szállít az ellátó, de ebből nem enged a Péklány, mert csak minőséget szeretne kiadni a kezéből.

Pont ezért van az is, hogy előfordul, hogy ugyan van lesültve kenyér, mégsem kapják meg a vásárlók. Az egyik tanítványom mesélte, hogy bement rozskenyérért és bár hátul a polcon sorakoztak a rozs-csodák, az eladó, Bence azt mondta, majd holnap tudja odaadni. Ej, mi a fene?! Orsi komoly szakmaisággal magyarázta, hogy ennek az az oka, hogy a kenyérnek "pihennie" kell egy napot és szeretné, ha összeéretten, tökéletesen kerülne a vásárlókhoz. 

 

A választékot szemlélve,  a kreativitás jele, hogy hétről hétre változó a kínálat: ha egyedül van Orsi, tuti valami újjal kísérletezik, ilyenkor 1-2 dolog lekerül a palettáról és új jön helyette; persze a nagy klasszikusok mindig kaphatóak és van, hogy a vásárlók visszatapsolnak egyes termékeket. Ottjártamkor egy nagymama könyörögte vissza épp a "trinitit", a 3-magos zsömlét.

 

És hogy végül én magam mit vettem a pékésgben? Mivel kerülnöm kell az élesztőt, sajnos a sokak által dícsért női áldást - az egyetlen élesztős kenyeret - nem tudtam kipróbálni, helyette viszont a hagymás kenyérből csaptam egyet a hónom alá. Mennyei és nem csak frissen, hanem másnaposan és harmadnaposan is! IGAZI kenyér, nem műanyag!

 

Nem is kérdés, hogy engem levett Orsi a lábamról! Biztosan visszatérek még és remélem, akkor is sok ismerőssel futok majd össze a kis Szent István téri üzletben!

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now