kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Táskán innen, táskán túl

2017/10/29

 

Azt mondják, a gyémántok a lányok legjobb barátai. Szerintem a cipőket és a TÁSKÁKAT sem kellene kihagyni a felsorolásból!

A cipőkről és a kedvenc lelőhelyemről, a Tutto Bene Scarpe üzletről már írtam, igazán itt az ideje, hogy a táskákról is írjak egy bejegyzést!

 

A mostani blog-bejegyzés annyiból különleges lesz, hogy nem egy, hanem rögtön két helyre is ellátogattam. Az egyiket ma mutatom be, a másikról holnap olvashattok. Igen, jól olvastátok, H O L N A P!

 

Az egész úgy kezdődött, hogy az Instagramon egyszercsak "szembejött" velem egy táska és bizony szerelem volt első látásra. Aztán követni kezdtem az "elkövetőjét" és arra gondoltam, veszem a bátorságot és írok is neki. Nem tudom, hogy melyikőnk volt izgatottabb, de a levélváltások után csak egyre kíváncsibban lestem fel a Facebookra és az Instagramra, hogy vajon került-e fel újabb Firen-táska (hiszen az alkotó nem más, mint Feketéné Farkas Irén).

Nemrég írtam neki egy üzenetet és megkérdeztem, hogy ilyen béléssel, olyan fazonban, amolyan színben és füllel tudna-e nekem varrni egy (persze hogy piros-fekete) táskát. Azt hittem, az agyára megyek faksznis megrendelőként, de nagyon türelmesen és kedvesen megírta, hogy semmi gond, készül is a táska. Amikor láttam, hogy felkerült a kép a netre, alatta pedig a szöveg, hogy nekem készült, madarat lehetett volna velem fogatni. 

 

Hogy végre személyesen is megismerjem anyukám druszáját (ő is Irén), felkerekedtem tettestársammal és elkirándultunk Bicskére Firen-látogatóba.

 

Ahogy a táskái is egyediék, már a házat is meg lehetett ismerni messziről, ugyanaz a letisztult, finom stílus. A kapuban Kata, a család legfiatalabb hölgy tagja és Irén fogadtak. Mentünk utánuk a ház felé, majd egy gyors férj-bemutatás után lecsüccsentünk a beépített téli kert-zsibongóban, ahol már a középső lány, Eszter is csatlakozott hozzánk. 

 

 

Az a fajta "AHA" érzés jött elő, mint a gyerekeknél szokott az iskolában: felismertem a tégla falat és az előtte álló kanapét, amelyen az elkészült táskákról szoktak a "sztárfotók" készülni. 

 

A beszélgetés első percétől úgy éreztem, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást és szinte ittam Irén szavait. Olyan jó volt hallgatni, ahogy mesélt! Hogy mit is?

 

Varrni a keresztanyukájától tanult, akinél a nyarait szokta tölteni Kiskunmajsán. A keresztmama bedolgozóként kisbaba-ruhákat varrt a régi, lábbal hajtós varrógépén és mindig készített valamit Irénnek is. Amikor az iskolaválasztásra került a sor, már egyértelmű volt, hogy mit választ. Ha nem férfiruha-szabónak tanult volna, biztosan dísznövény-kertész lett volna belőle; a mai napig is szeret a kertben tenni-venni. Az ablakon kinézve gyönyörködtem a kertben,láttam, hogy szépen fel vannak cetlizve az elültetett magok és mindennek megvan a helye. 

 

Az évek során többféle feladat is megtalálta, majd 2008-tól egyre kevesebb ruhát varrt. Inkább javításokat vállalt és 2012-től szépen lassan bekúsztak a táskák a képbe. Egy méteráru boltban varrt, oda vitték neki a javításra szoruló ruhákat, majd amikor már "túl szűknek" érezte azt a lehetőséget, váltott és vállalkozó lett. Egyszer volt egy babzsák-rendelés, amiből megmaradt egy anyagdarab és az megcsiklandozta a fantáziáját, s abból született meg az első táska, amit mind a mai napig megtartott. Azóta olyan szemmel nézi az anyagokat, hogy melyikből lehetne jó táska. Megnyugodtam, mikor összenevetve megállapítottuk, hogy bizony néha megálljt kell parancsolnia magának, mert a sok szép szövet és textílbőr láttán kísértésbe esik. A legnagyobb "mézesmadzag" számára a hordozókendő-anyag,s mint megtudtam, Magyarországon nagyon nagy tábora van ennek, s ez egyfajta újrahasznosítást is jelez, hiszen sok anyuka szeretne varratni a már használaton kívüli kendőből, ezzel is további, újabb életet, történetet adva a "babaölelőnek".

 

Igazán most tavasszal nőtt meg annyira az érdeklődés a Firen-táskák iránt, hogy bizony már havi tervet kell írnia, hogy beütemezze a táska-varrásokat. Amikor arról kérdeztem, hogy ő milyen táskát hord, mosolyogva mondta, hogy korábban nem nagyon érdekelték a táskák és neki sem nagyon volt, most viszont csak a saját portékáját használja. A lányai szekrényében is van már pár darab és őszinte leszek, én is simán fel tudnék halmozni párat az új piros "szerelmem" mellé. 

 

Amikor csiribi-csiribá előrántott a kanapé alól egy fekete és egy zöld anyagot, nagyon meglepődtem, de aztán körülnéztem és mindenhol lapult valami "táskás" a szobában. De volt valami, amin még jobban meglepődtem, talán még vissza is kérdeztem, hogy jól hallottam-e. Tudjátok hol készülnek a táskára varrt logók? Karancslapujtőn! No, ha csak egy dolog volt aznap, amiért érdemes volt felkelni, ez már az volt. (Azóta utánanéztem, Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban van ez a település.)

 

A csajos beszélgetés után elköszöntünk a ház urától, aki négy nő mellett minden elismerést megérdemel (apukám, Te is, a mi családunk három "csaja" mellett) és átsétáltunk Irén műhelyébe, amely a háztól nem messze, az utca túloldalán található. A kirakatot "Firenségek" díszítik és a "kuckó" telis tele van szebbnél szebb anyagokkal, "minta-táskákkal" és szín szerint csoportosított cérnákkal. Nevezzetek zizinek, de imádom a szín-sorrendbe tett tárgyakat és olyan volt a szememben az a tartó, mint egy kis műalkotás! De nem csak ezen akadt meg a szemem, hanem három csuda vidám színű anyagon is. Bizony, jól sejtitek, már ott helyben leadtam a rendelésemet a következő táskámra...

 

Irént mindenki ismeri és a szomszéd annyira megörült, mikor meglátta az üzletben, hogy gyorson hozott is egy kis felhajtanivalót.

 

Nehéz volt az elköszönés, mert mindig újabb és újabb érdekes téma került szóba. Például, kíváncsi voltam, hogy vajon melyik volt a legtávolabbi pont, ahová Firen-táska került. Azt hittem, majd egy dél-kelet magyarországi település neve hangzik el, de hát Isztambulra álmomban sem gondoltam volna. És mégis! Egy kint élő magyar hölgy örülhetett egy egyedi táskának.Át tudom érezni az örömét, mert én is széles mosollyal az arcomon ültem kocsiba, kezemben az új szerzeményemmel. 

 

Hadd mutassak meg nektek is párat Irén portékái közül; biztos vagyok benne, hogy ti is találtok kedvetekre valót!

 

Irén/Firen, köszönöm ezt a jó kis beszélgetést, hogy ilyen ismeretlenül is beengedtél az otthonodba, a műhelyedbe és hogy ilyen közvetlen, baráti módon fogadtál! A további munkádhoz sok sikert kívánok és még azt is, hogy a terveződben mindig maradjon egy kis hely, mert tuti fogok még "Firenségért" jelentkezni.

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now