kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Játék a színekkel

2017/10/22

Emlékeztek még az egyik első blog-bejegyzésre? A Kedves cukrászdás emlékeimet meséltem el többek között.  Amikor a "cuki" idén március 13-i születésnapi programjaira készültünk Anikóval és Barnával (ők jegyzik a helyet), egy kiállítást is tervezett a Kedves két "motorja". Március óta Vajda Katalint képei visznek plusz színt a sütik és kávékülönlegességek közé. Már a születésnapi "zsúr" -ahogy Barna nevezte- alatt is jót beszélgettem Katival és azóta érlelődött bennem, hogy bizony, meg is kellene írnom a vele felidézett történeteket egy bejegyzésben. Mostanáig váratott magára a "nagy blogos beszélgetés", de most aztán alaposan kifaggattam Katit, akinél egy jó kis csajos-csacsogós délutánt töltöttem pénteken.

 

Be kell vallanom, hogy régóta ismerem Katit és a nővéremmel és megannyi barátunkkal egyetemben megint csak Petrőcz Marika néniig és Petrőcz Laci bácsiig visznek vissza minket a szálak, amikor kis hittanos csapatból barátokká is lettünk. Már akkor tudtuk, hogy Katinak -részben a festőművész nagypapától örökölt -különleges tehetsége és érzéke van a színekhez és a festészethez.

 

Amikor elmentem a Tamási Áron utcai otthon-galériába és beszélgetni kezdtünk Katival, éreztem, hogy az a kamaszkori tűz és lendület, a "más látásmód", ami a művészeket jellemzi, bizony nem múlt el. Ahogy színes, vidám ruhájában körbevezetett a háznál és a kertről, meg a paravános kert-galéria tervéről mesélt, olyan volt, mint egy természet-tündér.

A ház mellett van Kati alkotóműhelye, ami olyan, mint amilyennek a laikus egy festő kuckóját elképzeli: tubusok, ecsetek, keretek és képek; tervek, befejezésre váró művek és sok-sok emlék. Középen, a bejárattal szemben áll a festőállvány, ami szinte mágnesként vonzotta  tekintetemet. (A másik dolog, amin rögtön megakadt a szemem, egy gésát ábrázoló kép volt.)

Ahogy elkezdtünk beszélgetni, megtudtam, hogy a magára és öltözködésére nagyon adó, stílusos és bohém nagypapa látta meg Katiban a tehetséget és elvitte egy ismerőséhez, aki azt mondta, hogy Katiban bizony nagy tehetség lakozik. Ahelyett, hogy maga tanította volna -joggal gondolná ugyan az ember-, a nagypapa elküldte unokáját Hegyeshalmi László festő-tanárhoz. Minden alkalom után, a késő esti hazabuszozás után beszámolt a papának a tanultakról és bár sokáig szigorúnak érezte őt Kati, megtudtam, hogy a halála előtt úgy érezte, Kati megtalálta az útját és nemcsak jó ember, de művészként is bízott benne. Megható bizonyítéka ennek számomra, hogy odaadta még be nem fejezett képeit, hogy Kati fejezze be, fesse meg őket. Mikor kérdeztem, hogy meg tudja-e ezt tenni, mondta, hogy még nem érzi, hogy megérett volna rá, de becsben tartja mindegyiket. Ezután más irányba terelődött a beszélgetésünk, de valahogy ez a nagyszülői örökség mindig ott zsizsegett körülöttünk. 

 

Az első önálló kiállításhoz a nagypapa halála adta meg azt a bátorságot Katinak,hogy ki merje vinni a képeit a nagyközönség elé. 12 éve azóta is aktívan állít ki egyéni, általa szervezett vagy kollektív kiállításon és a Müvészklub és a Múzsa tagjaként. Szeret és rendszeresen szokott is adományozni minden jó cél érdekében. A legnagyobb bánata,hogy Füreden jelenleg nincs igazi, működő alkotói kör.

Megnézhettem a legelső pasztell-próbálkozásokat, sorra vettük az akvarelleket és még azt is megtudtam, hogy milyen súlyú a jó papír, s miért jobb vászonra festeni, mint farostlemezre. Ahogy a nap besütött a kis "stúdióba", egy-egy pillanatra megakadt a szemem az ecseteken vagy az álvány festék-spricces lábán és kénytelen voltam a beszélgetés közben felpattanni és fotózni.

Aztán felmentünk a lakásba, mert Kati csudajó ízű sütőtököt készített és a konyhaasztalnál ülve folytattuk a beszélgetést. Bár próbálták más hivatás felé irányítnai szülei, Kati már az iskolában is tudta, hogy valójában mi az élete, s egy hirtelen ötlettől vezérelve kiiratkozott a szülei által választott iskolából és miután leérettségizett, a rajztanári képzéssel kacérkodott. Végül nem lett rajztanár, de a mai napig szívesen foglalkozik fiatalokkal és tervei között szerepel egy festőtábor megszervezése, valamint a már korábban említett paravános-kert galériába is várja tavasztól az érdeklődőket. Ahogy beszélgettünk, szóba került, hogy szívesen tartana itt "kihelyezett rajzórát" is, így hát Balatonfüred rajztanárai, nyugodtan keressétek őt, hátha valami igazán izgalmas, jó dolog kerekedik ebből!

Sok minden szóba került a közel 2,5 óra alatt, amit a vendégségben töltöttem. Megtudtam, hogy Kati indulatból jobban tud festeni, heves érzelmek közepedte könnyebben jön az ihlet; hogy korábban verseket is írt a festményei mellé (abban megegyeztünk, hogy költőkről, s más művészekről se mondja meg egy tudor sem, hogy a "művész erre és erre gondolt" - úgyis csak találgatás lehet) és hogy van, amit többször is megfest kérésre, de persze nincs két egyforma alkotás. A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor megtudtam, hogy a szép, lágy hangulatú képek electroswing zenei aláfestéssel születnek. Mondhatom, nem unatkoztam egy percig sem és csak szívtam magamba a sok infót.

 

Ahogy nézegettük az akvarelleket egy szép, vidám, színes tulipános képen megakadt a szemem és bizony magam sem gondoltam volna, de ez a kép lett az én meglepetésem: búcsúzóul Kati nekem ajándékozta. Most a szobám falára nézve mindig egy kis szín, egy kis "Katiság" köszön vissza. Ha ti is kíváncsiak vagytok erre a "Katiságra", a színekre, hangulatokra, esetleg még vásárolnátok is egyet a festményei közül, érdemes egy jó süti és kávé mellett a Kedves Cukrászdában szemezni a képeivel! Ha otthon, a fotelből gyönyörködnétek inkább a képeiben, keressetek rá a Facebookon az Otthon Galéria oldalra, ahol folyamatosan frissülnek a Katival kapcsolatos infók, illetve az oldalon keresztül fel is tudjátok vele venni a kapcsolatot.

 

Mára ennyi, drágáim. Jövő héten folyt.köv.

 

 

 

 

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now