kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Cinema Paradiso

2017/06/11

Ez a mai blog-bejegyzés rendhagyó lesz, mert nem egyedül „írom”. Remélem, a mai poszt és az én emlékeim kapcsán mások is időutazásra indulnak és előássák a témához kapcsolódó élményeiket! Sőt! Remélem, képeket is, mert a Fortepan gyűjteménye ezen a téren sajnos hiányos.

 

Szerdán este moziban voltam, és amikor megláttam a balatonakali kertmozi szórólapját Pálffy Gézánál a Balaton Moziban, sok-sok emlék jutott eszembe azokról a nyarakról, amikor még Füreden is volt kertmozi, sőt, amikor még a régi szabadtéri színpad is működött.

 

Amikor még egy számjegyű születésnapokat ünnepeltem, az évnek ezt az időszakát szerettem a legjobban. Tudom, a nyári szünet, a strand és a napsütés miatt más gyerekek is alig várták a vakáció kezdetét, de nekem ez egyet jelentett a „szabadtérizéssel”. A Balaton Szabadidő és Konferencia Központ helyén állott régen a szabadtéri színpad, ahol az én nagymamám volt a jegyszedő, ezért aztán olyan koncertekre és előadásokra jutottam be, amik ma már a „történelem” címkét kaphatnák. Amikor este mamáéktól elindultunk a hónunk alatt a pléddel és annyi szendviccsel, mintha egy hétre utaztunk volna valahová, már elöntött az izgalom, hogy vajon milyen koncert lesz. A vasúti sínekkel párhuzamosan sétáltunk ki a Vasút utcától egészen a Horváth Mihály utca végéig. Akkor még csak egy nagy füves terület volt arrafelé, a mostani házaknak még csak a lila ködös terve sem létezett sehol. A klasszik beton épület bejáratánál volt a jegypénztár és egy lépcső vezetett fel a nézőtérre. Büszkén ültem, sőt, feszítettem a leghátsó sorban, ami a „belsősöknek” volt fenntartva, onnan néztem, ahogy mama egyesével engedi be az embereket; azt az érzést, amikor mama levitt az öltözőkhöz, hogy autogramot kérjünk a „sztároktól” pedig nem is tudom szavakba önteni. Több nyáron át így lehettem részese a show-nak. Ott voltam, amikor a Beatrice koncertjén majdnem több rendőr volt jelen, mint rajongó (pedig utóbbiból is volt szép számmal…). Az első sor előtt álltak, emlékszem és próbálták visszatartani a színpad és Feró felé „törekvő”, elszánt műkedvelőket. Ott voltam a Republik, a Pa-Dö-Dö és a Bonanza koncertjein is és a Neoton Família menedzsere (managere, akinek így jobban tetszik) rajzolt nekem egy szakadt füzetlapra, amikor már annyira nem kötött le a „Holnap hajnalig”. A 6. születésnapomon épp Nagy Bandó András lépett fel Füreden és a mai napig megvan az a kis papírlap, amire azt írta: Szeretettel Anikónak 6. születésnapjára Nagy Bandótól.

 

Amikor ma a családi ebédnél előkerült a téma, apukám elmesélte, hogy bizony, annak a szabadtérinek az elődje a Kiserdőben volt és a fákon is lógtak az emberek, amikor egy-egy koncertre már nem lehetett jegyeket kapni. Apu mosolyogva mesélte, hogy egy Illés-koncerten úgy köszönt be Szörényi Levente, hogy üdvözli a kedves közönséget: azokat is, akik a nézőtéren, és azokat is, akik a fákon foglalnak helyet.

 

Addig-addig pörgettük vissza az éveket, meg az élményeket, míg szóba került a régi mozi és a kertmozi is. Istenem, de szerettem a régi moziba belesni, mikor az első vetítés előtt egy órával kinyitották a zsalukat és az ablak-kirakatokban a moziműsoron kívül régi és akkor futó filmek plakátjait lehetett látni. Az ajtón belépve jobbra volt a pénztár és balra a pattogatott kukoricát árulták. A pénztár fölött volt kitéve Lukáts Andor képe, azt annyiszor megnéztem, hogy már-már közeli ismerősnek éreztem. Olyan hatalmasnak láttam a nézőteret a maga vöröses-bordó huzatú székeivel és a nagy, vastag bársony függönyökkel. Sosem felejtem el a filmeket, amiket ott láttam: a Szárnyát vagy combját, vagy például az egyik gyermeknapon vetített Tini nindzsa teknőcöket.

A mozi épületében/oldalában volt a Fészek Kávézó is, ami később Tourinform iroda lett, majd újra kávézó és étterem volt.

 

A füredi kertmozi a mostani Kisfaludy Galériával szemben volt. A kertmozi nagyobb „kaland” volt, hiszen a jól helyezkedők ingyen nézhették végig a filmeket. Sokan választották ezt a módját a széles vásznú élvezeteknek. Kintről befelé leselkedni igazi móka volt.

 

Szóval, visszakanyarodva a mai mozihoz és a szórólaphoz… Igaz, kicsit hiányzik a régi mozi, de remek, hogy Pálffy Géza ilyen modern mozit üzemeltet Füreden, az pedig külön öröm, hogy az amerikai kasszasikerek mellett mindig gondol ránk és hoz nekünk, „művészfilmes elvetemülteknek” egy-két ínyencséget. Ha pedig valakinek kedve szottyan egy kis nyáresti szabadtéri mozis programhoz, szerencsére a közelben több kertmozi közül is válogathat. Érdemes rákattintani a www.palffypartmozi.hu-ra és megnézni a nyári kínálatot, mert ahogy néztem, az egyetlen dolog, ami miatt aggódni lehet, az időjárás; jó filmekben nem lesz hiány.

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now