kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Ásó, kapa, nagyharang (2.rész)

2017/05/28

Ahogy ígértem, folyt.köv. Az E-csapat 2 újabb tagját szeretném bemutatni! Ma Gáll Dia és Vörös Ákos kerül a „reflektorfénybe”. Sőt, a mostani bejegyzésben az első meglepetés vendéget is bemutatom!

 

Gáll Dia (Füred Wedding)

 

Ha valaki látott már Füreden egy vidám fiatal nőt úgy robogni, repülni egy vizsla után, ahogy Károly bácsi szokott Frakk után, akkor már 100%, hogy látta Diát! Ez a fajta vidámság, lendület és erő jellemzi őt a munkájában is.

 

Saját bevallása szerint mindig is az esküvő- és rendezvényszervezés csiklandozta a fantáziáját és gyerekkora óta azt tervezte, hogy egyszer majd ebben a szakmában helyezkedik el. A középiskola után az idegenforgalom felé vette az irányt és tanulmányai, majd munkái során volt alkalma bepillantást nyerni a rendezvények világába is. Stílusosan mondhatnánk, hogy szerelem volt első látásra!

A “jobb adni, mint kapni” érvényesül élete minden pillanatában és ezt kamatoztatja az esküvőkben is. Az ifjú párnak szeretne segíteni, hogy az esküvő napja a legtökéletesebb legyen. Egy bemutatkozó beszélgetés és közös „ötletelés” után már nincs megállás: Dia A-tól Z-ig mindent sorra vesz, megszervez és a párnak igazából nincs is más dolga, mint várni a nagy napot.

 

Kreativitását és nyitottságát ismerve, biztosan állíthatom, hogy nála a „sablon esküvő” kizárva; nincsen két egyforma lagzi. Minden alkalommal személyre szabott árajánlat és terv készül és mindig azok a szolgáltatók kerülnek bele a szervezés menetébe, akik a legjobban illenek a pár elképzeléseibe.

 

Sokan azt hiszik, hogy egy esküvőt megszervezni nem nagy dolog, de ha csak egy nyaralás előtti pakolásra gondolunk: mindig az utolsó percben jön a pánik, hogy minden megvan-e, hogy csak a leggyakoribb feszültségpontot említsem. No, ezért nem mindegy, hogy a (tökéletes) napot egy jól felkészült szakember koordinálja-e, aki a maga „sakkozó” gondolkodásával 2-3 lépéssel előbbre is tud látni és a megfelelő pillanatban akár egy egész násznépet le tud nyugtatni, meg tud nevettetni. A hangsúly azon van, hogy mindenki megszabadulhasson a stressztől és a felesleges izgalomtól.

 

 Hogy hogyan is zajlik egy szervezés? Nos, nagyjából így lehet elképzelni:

A személyes találkozó során Dia felméri az igényeket a tökéletes napról. Az összes fontos részt számba veszi, ami alapján már tud kalkulálni egy megközelítő összeget. Pár nap múlva az ajánlatot kézhez is lehet venni. Ha tetszik az ajánlat, megkötésre kerül a szerződés, és innentől kezdve a párnak csak várni kell a nagy napot, Dia pedig lefoglalja az időpontot a szolgáltatóknál.

 

 

 

 

Ezt követően elkészül a forgatókönyv. Ebben szerepel minden: a fotós, vőfély/ceremóniamester, zenekar érkezésétől a mennyasszony táncig. Itt kiderül, hogy egy igazán szervezett folyamatról van szó, és mindenki megnyugodhat, hogy minden apró darab a helyére került.

 

A nagy nap előtti két hétben kerül sor az utolsó konzultációra, ahol átbeszélésre kerül a végleges forgatókönyv. Ha a pár szeretné, Dia személyesen is jelen van az esküvőn, hogy koordinálja a szolgáltatók munkáját és folyamatos kapcsolatot tartson velük.

Azt hiszem, egy ilyen életvidám, éles eszű nőszemély, mint Dia (aki olyan, mintha most lépett volna ki az Okos leány meséjéből), minden pár mellé elkel a szervezés/tervezés során. Jó szívvel ajánlom, mert tudom, hogy nem fog csalódást okozni!

 

Vörös Ákos (redphoto)

Nem is tudom, hol kezdjem az Ákost bemutató részt, mert bizony (akármennyire is bután hangzik) már azelőtt ismertem, hogy igazán ismertem volna. Tudjátok, a balatonfüredi borhetek alatt éjfélkor elhangzik a „Takarodó”, jelezvén, hogy hivatalosan ott a nap vége, minden boros gazdának zárnia kell Miki mókatárát arra a napra. No, a Takarodó elfújásának nem túl hálás feladata révén ismertem Ákost látásból. Csodálom, hogy azt az időszakot megúszta verés nélkül! No, de viccet félretéve…

 

Másodszor akkor találkoztam – hosszú idő után- Ákossal, mikor elkezdtem ugyanabban az irodaházban dolgozni, ahol ő is dolgozik. Először csak köszöntünk egymásnak, aztán barátunk a Facebook megmutatta, hogy bizony mennyi mindennel foglalkozik Ákos (és milyen nagyszerű tehetséggel). Éppen abban az időszakban kezdett körvonalazódni a fejemben, hogy szeretnék 1készíteni egy új honlapot és ahhoz szükségem lenne profi fotókra. Egyik reggel, amikor nagy vidáman belibbentem az irodaházba, neki is szegeztem a kérdést. Már akkor éreztem, hogy „az emberemre akadtam” a személyében, mert az én zsizsergős, pörgős beszédem és „probléma-felvázolásom” után csupa pontos, megfontolt és megnyugtató választ kaptam.

 

Eljött a fotózás napja, Ákos előtte írt, hogy szedjek össze néhány olyan ruhát és kiegészítőt, amit szeretek. No, ez az!  A néhány, amit egy nőnek nem szabad mondani: annyi cuccal érkeztem, hogy akár egy hétre is lett volna váltás ruhám. Ákos sminkelés közben csípett el Borsche Annamarinál és nemes egyszerűséggel, holt nyugodtan annyit mondott: ez a ruha, ami rajtad van, pont jó lesz. Annyira izgultam, hogy alig láttam és hallottam, de menet közben, amíg a beállításokat és helyszíneket egyeztettük, sokat beszélgettünk. A kezdeti vicsorgásomból igazi, vidám, önfeledt mosolyok lettek, mert úgy ellazultam, hogy magam is meglepődtem.

Kiderült, hogy valójában nem ő választotta az „esküvőzést”, hanem az választotta őt. Mindig is embereket szeretett volna fotózni, de az esküvőzésbe félve vágott bele, ma viszont annál nagyobb örömmel csinálja. Mérnökként nem nagyon hisz a földöntúli, ezoterikus dolgokban, viszont azt vallja, hogy az emberek nem véletlenül találkoznak. Így van ez akkor is, amikor a párok keresik meg. Volt olyan, hogy egy fotózást nem tudott elvállalni, mert időpont, illetve egyéb ütközés volt és később kiderült, hogy ez így volt rendjén; velük nem volt közös útjuk, feladatuk.

 

Igazán örül a szívem, mikor olyan emberrel találkozom, akinek a munkája a hobbija és még hosszú évek után is őszintén, hitelesen tudja csinálni azt, amit a hivatásának vall. Ákos azt vallja, hogy a befektetett energiát, szeretetet, törődést (és a rosszat is) - ha nem is egyben és azonnal -, de visszakapja az ember. Ezért dolgozik és azért a mosolyért, amit a képei váltanak ki az emberekből.

 

Visszatérve a fotózásra, mert jól elkanyarodtam, a képek nagyon tetszenek és hálás vagyok Ákosnak, hogy ezt a mosolygós énemet hozta ki belőlem és azt, hogy örömmel nézem végig a képeket magam is – amit korábban nehezemre esett, mert nem szerettem, ha fényképeztek. Örülök, hogy bíztam benne, hittem neki, mert ő már ott, a helyszínen látta, megérezte a kamera másik oldalán, amit én csak a képek elkészültekor láttam meg. Azt hiszem, ez a tehetség és a profizmus.

 

Kívánom, hogy minden párnak akkora élmény legyen a fotózás, mint amilyen nekem volt, Ákosnak pedig további sok sikert kívánok!

 

Jaj, majd elfelejtettem: a szobám falán egy redphoto vászonra nyomtatott kép díszeleg, és túlzás nélkül állíthatom: mindig jó kedvem lesz, ha ránézek.

 

Nagy-Csernai Lilla (Lilla Hajszalon, Hotel Füred)

 

Naggggggggyon boldog vagyok, hogy ebben a sorozatban az én kedves fodrászomat is bemutathatom nektek!

 

Kicsit távolinak tűnik az indítás, de figyeljetek csak, elmesélek valamit! Akik az elejétől kezdve olvassák a blogot vagy ne adj’ Isten ismernek személyesen, tudják, hogy a Bartók Béla utca közelében gyerekeskedtem és amikor a többi gyerekkel együtt birtokba vettük az utcát, grande bringázások, több utcára kiterjedő fogócska és bújócska party-k szoktak lenni. Már akkor mindig feltűnt, hogy a Bartók Béla utcában sok hölgy fordul meg csinosabbnál csinosabb frizurával. Ahogy kicsit nagyobb lettem, megtaláltam a magyarázatot is: ott volt Csernaiék háza, aminek az alsó szintjén egy fodrászüzlet működött. Lilla anyukája volt a hajköltemények „elkövetője”. Azt hiszem, nem véletlen, hogy Lilla is fodrász lett és a legcsodálatosabb, hogy anyukája tanítása, minden útmutatása Lilla munkájában is jelen van, sőt, azt hiszem, nagyon büszke lenne arra, amit most Lilla és a Lilla Hajszalon képvisel.

 

Abban egyetért minden nő, hogy a jó fodrász kincs. Az olyanhoz, aki szinte gondolatolvasó, aki meg meri mondani, hogy mi áll jól és mi nem; aki nem hajlandó akármilyen újságkivágást gondolkodás nélkül megvalósítani, no, ahhoz ragaszkodik az ember. Hétköznapi frizurák esetében is fontos ez, de amikor valaki a nagy napra készül, pláne. Mert akkor minden tekintet a párra szegeződik, mindennek tökéletesnek kell lennie. Azt hiszem, Lilla személyében olyan hajszobrászra leltem, akinél akár csukott szemmel is mernék ülni, mert tudom, olyan frizurát készít nekem, ami illik hozzám.

 

Amikor a Flamingo Hotelben volt üzlete, azt mondta, nagy álma vált valóra azzal, hogy saját üzletet nyithatott Füred egyik legjobb szállodájában. Szerintem még maga sem mert álmodni arról akkor, hogy pár évvel később a város legújabb és legmodernebb szállodájában egy gyönyörű, igényes L’Oréal referencia szalont fog nyitni. A tágas, világos üzletbe lépve olyan érzésem volt először, mintha egy külföldi szalonban járnék. Imádom a színes flakonokat és tégelyeket nézegetni, s a hajmosóban, majdnem félálomban a csudajó masszázsos hajmosás közben az üveg csillárt nézegetem, ami milliófelé szórja az ablakon beáradó napfényt. Szeretem hallgatni, amikor a legújabb trendekről, továbbképzésekről és hajshow-król mesél. Arról nem is beszélve, hogy a samponok és kenceficék illata úgy vesz körül, mint egy puha ölelés.

 

 

Ha a nagy naphoz fodrászt kell ajánlanom, nem is gondolkodok, Lillát ajánlom! A legjobb az egészben, hogy már interneten keresztül is lehet időpontot foglalni a szalonba - én a héten meg is tettem a www.bwnet.hu-n keresztül.

 

És a slusszpoén? Lilla jegyes- és esküvői fotóit Vörös Ákos készítette.  …mert véletlenek nincsenek!

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now