kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

"AKUTYAFÁJÁT"

2017/04/05

Azon gondolkodtam, hogy a KUTYAfáját, mennyi mindenről lehetne írni a várossal kapcsolatban, és hogy mennyi minden van, amit még nekem is fel kell fedeznem!

 

Mielőtt ezt a mai blogot folytatnám, hadd szúrjak be ide két régi történetet!

 

1) Amikor kisgyerek voltam, mindig azzal nyúztam, nyüstöltem a szüleimet, hogy vegyenek nekem egy kutyát. Nagyon bölcsen ebbe nem mentek bele, mert a mai eszemmel már tudom, hogy a lakásban annak a fajtának, amire vágytam, kínszenvedés lett volna az élet. Anyukám mindig azt mondta, hogy a bolha lehet a legnagyobb állat nálunk, annál nagyobb biztos nem lesz. Aztán amikor egyszer az udvaron játszottam és az egyik kocsi motorháztetőjén megláttam egy papagájt, ami elszökhetett valahonnan, egy pléddel befogtam. Nagy örömmel vittem fel a szüleimnek, hogy hoztam a bolhát, de csak papagájjal együtt tudtam szerezni. No, így került hozzánk Gyuri, akinek aztán épp a szüleim vettek párt később.

 2) Pár évvel ezelőtt épp munkába mentem, nyitottam az iroda kapuját, amikor égtelen vonyítást, szűkölést hallottam.  Nem is hittem volna, hogy egy maréknyi kölyökkutya ilyen hangosan tud „sopánkodni”. A szomszédok mondták, hogy jó, hogy mentem, mert előző éjjel dobta be valaki az udvarba a csöpp kutyust és azóta sírt. Elfutott a méreg, elöntött a harci ideg, hogy hogy lehet valaki ilyen szívtelen. De annyi jó volt mégis a rosszban, hogy nem egy bekötött szájú reklámszatyorban, a kukában végezte szegény. Először nem engedett magához közel és jó időbe telt, mire megbízott bennem annyira, hogy odasomfordált és belekutyorodott az ölembe. A biztonság és kényelem legbiztosabb jeleként aztán belepisilt az ölembe. Szívem szerint megtartottam volna, mert olyan volt, mint egy kis plüssjáték és mióta az eszemet tudom, szeretem az állatokat, de tudtam, nem adottak a feltételek és ugye az ember felelősen kell, hogy döntsön, mert hiába a pihe-puha bunda, közel sem játékról van itt szó! Végiggondoltam, hogy hová vigyem a gombszeműt, aztán hol ölben, hol egy alkalmi póráz segítségével elvittem a „faluba” az állatorvoshoz, ahol hamar kiderült, hogy chipnek még csak nyoma sincs a kutyusban. Ott ajánlották, hogy ha valóban nem tudom megtartani a blökit, vegyem fel a kapcsolatot az Észak-Balatoni Ebmentő Egyesülettel.

No, itt érnek össze a szálak…

 

Pár héttel ezelőtt olvastam a Facebookon, hogy nyílt nap lesz az Ebmentő Egyesületnél. Titkos tettestársaimmal elhatároztuk, hogy kilátogatunk a PROBIO volt szeméttelepéhez, ahol Inga Wagner és társai létrehozták a „kivert kutyák” menedékét.  Hogy ne menjünk üres kézzel, vittünk száraztápot, amit nagy örömmel fogadott Bujpál Bernadett és Gáspár Ákos, a két önkéntes. Akkor csak röviden beszélgettünk, mert sokan érkeztek, hogy elvigyenek egy-egy kutyust sétálni, de később kifaggattam Ákost, hogy hogyan is kezdődött az egész történet.

 

 

 

 

 

Berni sokaknak az Aldiból lehet ismerős, akik viszont kicsit jobban is ismerik a talpraesett hölgyet, tudhatják róla, hogy elkötelezett állatvédő és nagy állatbarát. Nem is lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy a kutyusok körül tesz-vesz, a kenneleket takarítja, a blökiket eteti, vagy éppen segít az örökbefogadásoknál.

 

 

 

 

 

 Ákos, aki szintén az Ebmentő önkéntese, akkor került kapcsolatba a menhellyel, amikor a Füred TV-nél dolgozott és kint forgatott a kutyusok között. Az interjúja során világossá vált számára, hogy szinte alig kap segítséget az egyesület. Először az ismerőseit kereste fel, majd elkezdte szerkeszteni a menhely Facebook oldalát, s hamarosan megtartották az első nyílt napot is. Ő maga is a menhelyről fogadott örökbe kutyát, de arra bátorít mindenkit, aki nem olyan szerencsés, mint ő, hogy kutyát tarthat, hogy fogadjon örökbe „virtuálisan”. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott kis kedvencet havi 3000Ft-tal kell támogatni. Azt hiszem, számomra is ez lesz a megoldás, hiszen, így részben valóra válik egy gyerekkori álmom: ha virtuálisan is, de lesz egy kutyám.  

 

 Tápra is mindig szükség van, de sok féle képpen lehet segíteni: sétáltatással, kutyakozmetikai „fazonigazítással” vagy épp olyan eszközökkel, amikre nap, mint nap szükség van. Én a sétáltatást választottam a táp-csomag mellett, Smoky-t vittem sétálni és azt hiszem, amellett, hogy vele jót tettem, nekem is segített egy kicsit a fejszellőztetésben a heti hajtás és munka után; kicsit újra gyerek is lehettem, ahogy szaladgáltam, játszottam vele.

 

Nagyon jó volt hallani, hogy a menhely próbálja bevonni az iskolásokat a programokba, mert szeretnék felhívni a figyelmet a felelős állattartás fontosságára.

 Nemsokára újra nyílt nap, addig pedig bátran keressétek fel a Facebookon a „Balatonfüredi Menhely – Északbalatoni Ebmentő” oldalt további információkért és képekért!

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now