kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

"Blaha"

2017/03/01

Amióta megvolt a vasárnap hajnali “blogstart”, sokat gondolkodtam és a kommentek alapján is arra jutottam, hogy mindig az élmények, emlékek és emberek tesznek számunkra meghatározóvá egy helyet.
Amikor Rizsa (alias Ruzsinszky Róbert) azt írta, hogy a “Blaha” a kedvence, elgondolkodtam, hogy mi is teszi annyiunk számára fontossá ezt az utcát.

 

Mióta az agykontrollon kiokosodtam, istenien tudok “technikázni” és amikor becsuktam kicsit a szemem, hihetetlen tempóban kezdtek cikázni a gondolataim; megelevenedtek képek, események és “Isti bizi” még illatokat is éreztem! 


A fülemben csengett az Eső és én, ahogy Németh Kyra énekelte, amikor a Könyv-bor-jazz fesztivál keretében elfoglaltuk az utcát; vagy Fülöp Lidi búgó hangja, amikor egy megszelídített Tankcsapda számot énekelt, én meg hallgattam a Kredenccel szemközti padkán, a valamikori gyógyszertár előtt törökülésben ülve. Isteni volt egy szívószálas levendulaszörpöt iszogatva kiszakadni térből és időből, és itthon, egy munkanap után úgy érezni, mintha nyaralnék valami édes mediterrán kisvárosban.

Rájöttem, hogy az a jó a “mi Blahánkban”, hogy be lehet lakni és meg lehet tölteni élettel. Arról nem is beszélve, hogy úgy lehet itt ugrálni a korok között, mint valami A-listás Sci-Fi-ben. Ma egy kis jazz, holnap egy kis Anna-báli bevonulás.

 

 

Na, tessék, annyira beleéltem magam már megint, hogy majdnem el is felejtettem megosztani veletek, hogy mire derítettem fényt a hétvégén! Egy kisebb családi “kupakolás” során kiderült, hogy ha az Óra-Ékszer már nincs is meg, de a szüleim karikagyűrűje bizonyíték arra, hogy bizony már régen is volt ékszerbolt az utcában. (Tényleg, be is kellene lesnem már a mostani ötvösműhelybe; eddig mindig csak a kirakatig jutottam…). No, de akkor dobtam majdnem egy hátast - még jó,hogy a nagy barna családi fotelben ültem, ami fixen ölelt-, amikor kiderült, hogy a nagymamám testvére, mindenki Kerije, az akkor még Filipovics-féle cukrászdában is dolgozott.

 

Ha már a cukrászdánál tartunk… Mielőtt “kisétálnék” az utcából, fel kell tennem egy kérdést: Van-e kedvetek múltat idézni, kicsit ünnepelni és egy jó kis programon is részt venni? Ha igen, akkor figyeljétek a Hello Füredet, mert nemsokára mondom a részleteket!

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now