kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon

Kedves...!

2017/02/26

 

A mai bejegyzés egy kis idő-utazással kezdődik.

 

Nem tudom hány éves lehettem, de még nem voltam iskolás, annyi szent, mert akkor az évszakok között nem éreztem még azt a nyomasztó megkülönböztetést, hogy “tanidei” vagy “szünidei”. Nyaranta anyukám le szokott vinni minket a strandra és -mert igazán nagy távolságok csak azóta vannak a városban, mióta futva éljük az életünket- persze mindig gyalog mentünk, mert maga a séta is nagy kaland volt.

 

Imádtam végigmenni a Blaha utcán, mert az egy gyerek számára tele volt élményekkel: a “dolláros” bolt kirakata, ami előtt órákat tudtam volna állni a Toblerone dobozát vagy az “igazi” Barbie babát nézegetve, vagy a csemege a Horváth-házban, aminek külön ki- és bejárata volt, s ahol a portékát előbb felírták, kifizettük, majd a blokk ellenében meg is kaptuk.

 

Hazafelé, ha jól viselkedtünk a strandon és ha nem a Kiserdő felé mentünk haza, hogy még egy hintázás legyen a napban, a Kedves felé szoktuk venni az irányt. Arra tisztán emlékszem, hogy apukám mindig gesztenyepürét szokott enni, én pedig rendszerint azon igyekeztem, hogy az egy gombócot hogyan tornásszam fel legalább kettőre, de inkább háromra.

 

Most, hogy a Kedvesbe beszéltem meg találkozót egy ismerősömmel, azon gondolkodtam, hogy talán megérne egy misét jobban utánanézni az épület történetének és annak is, hogy mi mindent “látott” a Kedves az idők folyamán az én “fagyikikönyörgő” műsorszámaimon kívül.

 

Folyt.köv.

Share on Facebook
Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now