Keresés
  • Németh Anikó

Fussunk neki! (2.rész)

Fussunk neki másodszorra is! Ez alkalommal Török Istvánt mutatom be Nektek!

Vannak olyanok, akik mindig is szerettek sportolni, kedvencük volt a testnevelés, ne adj Isten a futás, de vannak olyanok is, akik azt gondolják: majd akkor futok, ha kergetnek. Ti melyik csoportba tartoztok?

Az ÉgSzínKék Balatonfüredben, egy közvetlen hangvételű beszélgetés során ismerkedtem meg Török Istvánnal, s a beszélgetés elején kiderült, nem mindig volt a futás Isti szíve csücske. Kíváncsi voltam, hogy hogyan lesz valakiből, aki nem szeretett gyermekként futni, mégis jótékony futó és a futás megszállottja. Ha kíváncsiak vagytok a történetére, olvassatok tovább!


Igazából minden a focival kezdődött, amikor István ötödikes lett az Eötvös iskolában. Örök szerelem lett, amely a gyerekkorból indulva a felnőttkorba is átívelt, azonban a munka mellett sajnos a rendszeres edzésekre és a hétvégi meccsekre már nem maradt idő. A foci ment, viszont az igény a mozgásra megmaradt. Aztán – ahogy Isti fogalmazott – jött egy kattanás és hipp-hopp elkezdett futni. Biztosan furán nézhettem, mert rögtön azzal folytatta, hogy a kondizás és más sportok annyira nem kötötték le, viszont rájött, hogy egy munkában töltött „agyalós” nap után a futás nemcsak fizikailag mozgatja át, hanem az agyát is kikapcsolja. Még ha időnként nehezen is húzott futócipőt, s erőt kellett vennie magán, hogy elinduljon, futás közben mindig rájött, hogy teljesen feltölti ez a fajta mozgás. Így történt, hogy szépen lassan a futás szerelmese lett.

Ahogy haladtunk tovább az időben, jöttek sorban a verseny-élmények, mert a mi Pistink bizony kezdettől fogva eljárt versenyekre. Először csak a Füreden rendezettekre, majd később egyre több és hosszabb versenyre nevezett be. Az igazi „versenyláz” azonban csak 1-2 éve kapta el, s a SÖRunners nevű csapattal rendszeresen indulnak különböző megmérettetéseken.

Kíváncsi voltam, hogy mit ad még a mozgás örömén kívül a futás. Barátságokat, jó társaságot és a mentális részt tekintve rendszerességet, s növeli a kitartást, akaraterőt – hangzott a válasz.


Amikor a beszélgetés során később az utánpótlás és a fiatalok kerültek szóba, megint visszakanyarodtunk ehhez a ponthoz. Abban egyetértettünk, hogy azért is lenne fontos az utánpótlás-neveléssel foglalkozni minden sportágban, mert főleg a mai videójátékos, elvadult világban ez jó alapot adhatna a fiataloknak, rendszert és koncentrációt tanítana.


Csak úgy cikáztak a gondolatok és a kérdések a fejemben…Kíváncsi voltam például arra is, hogy mikor tud edzeni, hiszen áruház-vezető helyettesként, két műszakban dolgozik István a balatonfüredi Tescoban. Gondolom, sejtitek, hogy munka előtt vagy munka után jut idő az edzésre, melynek terveit magának állítgatja össze. Igaz, mostanában egyre többször fordul meg a fejében, hogy külső (edzői) segítséggel vagy másabb formában is kellene edzenie, de önmaga is fejleszti magát, tanul és sokat olvas a témában.


Az Erzsóval készült interjú után most ismét szóba került a nemrég alakult Balatonfüredi Atlétikai Club neve, mint támogató egyesület, ahonnan szakmai segítséget és közösséget vár István is. Azt hiszem, szépen lassan kezdtem megérteni, hogy nemcsak „adminisztratív” okokból, hogy valós igényekkel a háttérben (egyre növekvő futó-közösségre alapozva) vált önállóvá a klub.


Ha már az edzésekről szó esett, ideje volt a versenyekről is beszélni. Kíváncsi voltam a „nagy kedvencekre”, az eddig elért eredményekre és a jövőbeni tervekre is.

A kedvencek között az Ultra Balaton, az Ultra Tisza-tó, a Keszthelyi kilométerek, a Spartanok neve hangzott el, de megtudtam, hogy közel állnak Isti szívéhez a kisebb családiasabb versenyek is. Külön kiemelte a Baranyai Máté által szervezett versenyeket, amelyeknek mindig különleges hangulatuk van. Böbéhez hasonlóan Istinek is megdobogtatja a szívét egy-egy gyönyörű táj és szereti a terepversenyeket, mert egyszerűen jó a természetben futni.

A tavalyi évre visszatekintve számba vettük az eredményeket. A Pápán, egy 14km-es versenyen elért korcsoportos első helyezés és a több távon is megfutott egyéni rekordok mind büszkeséggel töltik el Istvánt (10km 51:50, félmaraton 1:52:11). Tavaly sikerült először körbe futnia a Velencei-tavat, és a Baranyai Máté által szervezett Ultramarathon versenyen élete első 6 órás futamán 54km-t futott – ez volt egyben első maratoni távja is.


S hogy a tavalyi erőpróbák után mit tervez erre az évre? Idén hosszabb távokon szeretne indulni, kipróbálni, hogy mit bír a teste, szeretné egy kicsit feszegetni a határait. Izgalmas évnek néz elébe, azt hiszem. Kérdeztem is, hogy miből merít erőt és hogyan készül majd és egyből rávágta, hogy most még egy kicsit sehogy, mert egy focizás közben szerzett sérülés miatt egy kis kényszerpihenőn van éppen, de már alig várja, hogy visszatérhessen a rutinhoz és újra elkezdhessen edzeni. Na, bumm, gondoltam magamban; ilyenkor kell az embernek fejben is edzenie magát. Ebben segítenek azok az emberek, akik motiválják, segítik a másikat – akár példaképek, akár a család.


Kértem Istvánt, hogy említsen nagy példaképeket, de azt mondta, hogy nem igazán tud senkit kiemelni, hiszen minden olyan ember fontos és sokat ad számára, aki kimozdul a kanapéról és sportol valamit, és a maga szintjén sikert ér el; ez szerintem hatalmas tiszteletet érdemel és motivációt ad.

Nagyon erősködtem, így a magyar ultrafutókat említette, akik sok erőt adnak. Csécsei Zoltán, Bódis Tamás, Lubics Szilvi, Maráz Zsuzsi hatalmas eredményeket értek el nagyon kemény munkával.


Ha már a kemény munkánál tartunk… Segíteni, nemes ügyek, jó célok mellé állni hatalmas csillagos ötös az én szememben. Ha arra gondolok, hogy Isti gyerekkorában utált futni, most pedig ezzel gyűjtött pénzt egy nemes ügyhöz, azt hiszem, még nagyobb elismerést érdemel.

Tavaly a Bátor Tábor számára jótékonykodott, futásával nekik gyűjtött pénzt. Sajnos a célösszeg felét sikerült csak összegyűjtenie (75.000Ft), de úgy gondolja ez is több a semminél, és boldog, mert tudja, hogy jó helyre került pénz.

Idén is van tervben jótékonysági futás, szeretne megint egy jó ügy mellé állni, azonban még nincsen meg a konkrét cél.

Tudjátok, hallgatva őt ott a kávézóban, az jutott eszembe, hogy a hétköznapi emberek között is annyi „hős” járkál közöttünk a városban. Sokszor úgy megyünk el egymás mellett, hogy nem is tudjuk, mennyi segítőkészség, nagylelkűség és jóindulat van a másikban. Remélem, ezzel a blog-bejegyzéssel most róla nagyon messzire eljut ez a hír és sokan segítetek neki megtalálni az idei „jótékony célt”, s összegyűjteni a nemes ügyre az általa kigondolt összeget!


Köszönöm szépen a beszélgetést és további sok sikert kívánok!

0 megtekintés

kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now