Keresés
  • Németh Anikó

(Egy nemmindennapi) anyák napjára


Nem múlhat el anyák napja ölelés és sok puszi nélkül. Hittem eddig…

…viszont vers és ajándék nélkül semmiképp, akármit hozzon is az élet. Az ajándék(ok) egy része mindig saját készítésű, mert jó érzés, hogy ANYA a rajzaimat, képeslapjaimat, „bütyköléseimet” ennyi év után is megkönnyezi és gondosan elrakja, megőrzi.


Ma reggel videóüzenettel indítottam a napot, s elmondtam ANYÁnak „a verset”, ami elmaradhatatlan része nálunk az anyák napjának.


A vers, amelyet Ágh István írt, így szól:


„Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.”

Tudom, sokan ismeritek ezt a verset, de elmesélem, hogy nekem miért lett ilyen meghatározó és fontos. Ehhez egy képet is mutatok Nektek.

Amikor nagycsoportos ovis voltam, a ballagásunk és az anyák napi műsor egyben volt, s én ezt a verset szavaltam többek között. Annyira izgultam és úgy szerettem volna már odaadni anyukámnak a kis hímzett képeslapot és a virágot, hogy majd kiugrott a szívem. Olyan boldog és büszke voltam, emlékszem, amikor megláttam anyukámat a ragyogó piros bársony blézerében (amit később én is sokat hordtam). Mindig azt mondja, hogy „Jaj, dehogy!”, de én akkor is, most is olyan sugárzóan szépnek látom. Nagyon hálás vagyok Major Imrének, aki sok fotót készített az oviban rólunk (a fiáról, Petiről, aki csoporttársam volt és rólam). Többek között ezt a fotót is.


Azt hiszem, onnantól kezdve, az ovis műsor óta, nem múlt még el úgy év, hogy ezt a verset ne mondtam volna el. ANYA sosem unta és mindig úgy hallgatta, mintha először hallotta volna.


S hogy mi jut eszembe ANYUkámról? Miért vagyok neki hálás? Amikor azt mondják, hogy egy angyal minden anyuka és féltő gonddal vigyáz a gyermekére, nálunk ez aztán hatványozottan igaz! Én az életemet nem is egyszer, nagyon sokszor köszönhetem neki. Hogy ma nem bicegve járok, s a csipőficamomat időben észrevette, hogy nem fulladtam meg az „eldurvult” légcsőhurutban, vagy hogy millió veszélyhelyzetből kimentett – hát, nekem ezért az őrangyalom az ANYUkám. Mellette tanítóm, akitől sok receptet elleshettem, megtanított arra, hogyan kell a piacon vásárolni és hogy egy kanál cukor és liszt az hány deka. Amikor kamasz voltam, kifejezetten nem volt egyszerű velem, de akkor is ott volt, türelmesen. Most, felnőtt fejjel értem csak igazán, milyen nagy lemondásokkal járt ez sokszor.


A legszuperebb a gyermeklétben, hogy az ANYA mellett két nagymama is van a „csomagban” és nekem két nagyon más temperamentumú, de hihetetlenül jó nagyi jutott a Sorstól. Németh mama egy elég kemény asszony volt, de tudtam, hogy szeret, még ha nem is sokszor mondta azt a szót, hogy „szeretlek”.

(Németh mama a kép bal szélén.)

Ma már tudom, hogy neki nem ez volt a szeretetnyelve; ő megsütötte volna a legbonyolultabb receptből is, amit kérek, megvarrta a ruhát vagy megkötötte a pulóvert, amit megálmodtam és bunkit épített nekem, s ezt egytől egyik mindegyik unokával megtette.


Sőt, onnan tudom, hogy nagyon szeretett, mert belenyúlhattam az ékszeres fiókjába és mindig szemügyre vehettem a gyöngysorait, láncait és klipszeit – ezt azért nem mindenkinek engedte meg. Azt hiszem, a legszebb szeretet-vallomása az volt, amikor a féltve őrzött borostyán nyakláncot és a régóta óvott-őrzött legyezőjét nekem adta.

Mert ezek kincsek. Ezek mellett persze sokkal prózaibb dolgokért is nagyon hálás vagyok neki, többek között azért, hogy egy kis mű-sírás után sokszor ebéd utáni alvásból kimenekítve engem, elhozott az oviból – nagyon nagy előny, ha az ember nagyija közvetlenül az ovi szomszédságában lakik…


Anyukám a legkisebb, ajándék-gyermek volt a családban, így, amikor én legkisebb Jánka-unokaként megszülettem, a nagymamám már ősz anyóka volt. Viszont sokáig azt sem tudtam, hogy van haja, jobban mondva, kisgyerekként azt hittem, hogy amíg másnak haja van, neki kendője, mert mindig kendőt viselt.


Örökre hálás leszek a nyarakért, amikor a baromfiudvarban én gyűjthettem össze a tojásokat és a disznó hátán rodeózhattam az ól előtt. A kertért és a kútért, a frissen kaszált fű illatáért… Azért, hogy bízott bennem és megengedte, hogy egyedül felmenjek a nagy létrán a padlásra és azt is, hogy a szépen vetett dunyhás ágyra egy nagyot ugorjak lefekvés előtt. A kamilla és mindenféle fűszerek gyűjtése úgy él a fejemben ma is, mintha valami csodaszerhez, varázsitalhoz szedtünk volna hozzávalókat.


Hiányzik. Hiányoznak.


Tudom, sokan vannak, akik már nem tudják az édesanyjuknak úgy elmondani, hogy szeretik, ahogy én ma megtehettem, még ha csak 2 méter távolságból is. De hiszem, hogy minden ANYA angyal lesz újra, s ahogy annak idején a gyerekek nézték őket, hogy majd kihez érkeznek, ha a Földre születnek, most minden már elment ANYA és NAGYMAMA onnan figyeli, hogy az ő kincsük hogyan él, s fentről vigyázza, őrangyalként is tovább kísérni.

Örülök, hogy az enyém itt vigyáz rám! 😊

147 megtekintés

kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now