Keresés
  • Németh Anikó

Aki a virágot szereti... - Dániel Viki és az Arad utcai virágbolt

Bármi is történik velünk és körülöttünk, a tavasz feltartóztathatatlanul megérkezett és vele együtt a madárcsicsergés és a sok színes virág is. Nekem most ezek adják a legszebb pluszt a napjaimban; ha kinézek az ablakon a kis szoba-/lakásfogságból, ezek mindig mosolyt csalnak az arcomra.


Amíg az időjárás nem tudta eldönteni, hogy telet vagy tavaszt akar-e varázsolni, s nem volt a „kikelet” illata a levegőben, a Facebookon töltődtem az „ARAD UTCAI VIRÁGBOLT” oldalán, hiszen szinte minden nap megosztottak egy-egy csodás fotót.

Régóta szerettem volna Dániel Vikit kifaggatni és blog-interjút készíteni vele, ezért nagyon örülök, hogy igent mondott erre a rendhagyó blog-bejegyzésre.

Aki régebb óta követi a blogot, tudja, hogy a mindig mosolygós, életvidám Vikivel mi már elég régóta ismerjük egymást és sok-sok közös meglepetésben is „tettestársak” voltunk. Jaj, de jó is felidézni azt a sok nevetést és mókázást, amik például a „Virággal egy mosolyért” kampányt jellemezték! Arra gondoltam, hogy -bár nagyon sokan ismerik Vikit és a virágboltot városszerte – kifaggatom és egészen a „kezdetekig” megyek vissza.


Dőljetek hátra és repüljetek velem vissza egy kicsit az időben!


Tudom, nehéz elhinni, de az Arad utcában álló kis virágbolt már körülbelül 40 éve létezik. Emlékszem, iskolás koromban milyen jó kis bújócska hely volt az üzlet mögött és imádtam reggelente arra iskolába menni, mert mindig szép virágokban lehetett gyönyörködni. Ugyan a „gerbera-szegfű korszak” leköszönt és egyre különlegesebb virágokkal lehet találkozni, a virágbolt egy biztos pont maradt.

Kántor Gábor, az üzlet jelenlegi tulajdonosa 33 éve vette át a virágboltot, s Dániel Viki, aki saját bevallása szerint mindig is virágkötő szeretett volna lenni, 1992 nyarán kezdett az Arad utcában nyári gyakorlatos iskolásként. A következő két évben is ez lett a gyakorlati helye, majd, amikor az iskolában végzett, jelesebb napokon besegített. ’97-től aztán „teljes műsoridőben” dolgozik Viki a virágboltban és igazából neve össze is forrt vele. Azt hiszem, sokan valóban a jókedv és a mindig vidám lányok miatt választják a mai napig ezt a helyet; Benkő Tündi (a legrégebbi tag, aki a mai napig beugrós ember, s akinél Viki még az alapokat tanulta diákként) és Somogyi Ági szinte fejből tudják, hogy kinek mi a kedvenc virága és egy-egy csokor elkészítésekor már azt is tudják, hogy kinek milyen alkalomra készül az ajándék, hiszen sokszor valóban több évtizedes ismeretség van a vevők és köztük.


Viki azt is hozzátette Ági kapcsán, hogy talán a Jóisten is azt akarta, hogy kollégák legyenek, hiszen már együtt is konfirmáltak – lehet, hogy ez égi jel.


De hogy miből lesz a cserebogár – akarom mondani, kiből lesz a virágkötő…?


Viki számára valahol természetes volt, hogy virágkötészetet tanul majd, mert már kisgyerekként is a kerítéseken lógott és csokorba szedte, amit elért. Anyuka a mai napig emlegeti, hogy mindig kis csokorral állított haza.

Amikor a továbbtanulásra került a sor, igazából már nem is volt kérdés, hogy a Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskolába megy, ahogy dísznövény-kertésznek tanult. 3 csodás évet töltött ott és valahogy úgy van vele ő is, mint az egyik volt tanára (40 év távlatából), hogy most sem tud úgy beszélni az iskoláról és a hivatásáról, hogy ne jó érzés töltené el. Az iskolai évekre úgy tekint vissza, mint az egyik legjobb időszakra az életében, mert nagyon jó osztályközösségük volt és soha nem érezte, hogy ne lett volna kedve iskolába menni. Ahogy erről az időszakról mesél, szinte olyan érzésem van, hogy ő maga is visszarepült az időben… Pedig 25 éve volt mindez, nyáron volt az osztálytalálkozójuk.

Számomra szinte hihetetlen, hogy hogyan lehet ennyi növényt és virágot fejben tartani és tudni, hogy miről mi a fontos – halkan jegyzem meg, nekem már az is csúcs, hogy vannak olyan növények, amiket nem nyírok ki 1 hónapon belül, sőt, pár már évek óta kibírja a kiképzést mellettem…

Annak idején, folytatja Viki, 1 hét gyakorlat 1 hét elméleti rendszerben ment a tanítás, de ekkora növényanyagot, a gondozásukat és a virágkötést csak 3 év alatt lehet elsajátítani. Aztán lehetett tovább folytatni, mert szerinte a tanulást sosem lehet abbahagyni.


Ha már a sok-sok virágról szó esett, nem hagyhattam ki a kérdést: mi a kedvenc virága… Nagyjából sejtettem, hogy majd azt mondja, nem tud választani, de aztán jól kivágta magát a tőle megszokott vidám és frappáns módon. Azt mondta, hogy nehéz választani, mert mindegyik egy csoda…de a boglárka azért nagy kedvenc, mert az egy „tökéletes” virág. Aztán ott van a büdöske, amit a levele „szagáért” szeret, s ki ne felejtsük a tubarózsát, amit meg az illatáért szeret. Aztán itt megálljt parancsolt és nem folytatta a sort, pedig szerintem simán mondott volna még 624 virágot legalább – amiből én kb. a huszadik után már azt sem tudtam volna, hogy micsoda.


Sok közös élményünk és projektünk van Vikivel, ezek közül talán a legvidámabb a „Virággal egy mosolyért” kampány, de mindenképpen meg kell említenem, hogy Viki és a virágbolt csapata több jótékonysági licit és program elindítói.


Az élmények és emlékek vonalán maradva, kértem, hogy meséljen nekem a virágbolt legemlékezetesebb munkáiról. Ahogy a legkedvesebb virág kiválasztásánál, itt is nehéz feladat elé állítottam Vikit; azt mondta, akár könyvet is lehetne ezekből írni, annyi van. Aztán mégis mesélni kezd és azt mondja, hogy a sok-sok esküvő közül kiemelne egyet, amelyen egy nyitott oldtimer kocsi vitte az ifjú párt. A sofőr a kabátjával, meg esernyővel takargatta az autót. Jól megázott minden, de ennek ellenére az esküvő hajnalig tartott és az asztalon táncolva fejezték be. De ugyanilyen kedves emlék jut eszébe azzal a házaspárral kapcsolatban, akik régóta régóta náluk vásárolnak és akiknek az 50. házassági évfordulójára csokrot és díszítést készítettek. Számomra azonban az a történet volt a legviccesebb a sok közül, amikor Balatonalmádiba kértek virágkiszállítást. A háziak nem voltak otthon, s mondták, hogy nyugodtan akasszák a virágosok a kapura a csokrot. A tulaj kutyája nagyon megörült a virágoknak, lerángatta a bokrétát a kapuról és szétcincálta az udvaron. Még jó, hogy volt róla fotó, így egy kicsit a háziak is örülhettek neki, a vidám kutya-pajtás mellett.

Végezetül arra voltam kíváncsi, hogy mit ad Vikinek a virágbolt és az oda járó emberek… Meglepődtem, amikor a válasz az volt, hogy biztonságot. Aztán amikor Viki elmagyarázta, hogy mire gondol, rájöttem, hogy nekem is fontos ugyanez a városommal, emberekkel kapcsolatban. Számára fontos, hogy szinte mindenkit ismer, hogy tudja ki mit szeret, ki kinek a rokona és ők mit szeretnek… Ahogy a városban megy és szinte mindenkit ismer, még ha csak látásból is…


Azt hiszem, az utolsó mondatok a szívembe égtek örökre és talán azért is értjük meg egymást annyira, mert egy véleményen vagyunk (még ha mindkettőnk a saját hivatásával kapcsolatban vallja is ezt). A mostani, vagy ehhez hasonló helyzetben jövünk rá, hogy a vidám lélek mennyit tud adni. Jó dolgozni és kell a mindennapi rutin; biztonságot ad. De jó érzés, ej, kimenni a zöldbe, beszívni az „erdőszagot”! Azt mondják, a föld érintése gyógyít, Viki úgy gondolja, a virág illata, megannyi színe is képes erre – megnyugtatja, feltölti a lelket.


Kívánom Vikinek és a virágbolt teljes csapatának, hogy még sokáig tudjanak tölteni minket: jókedvvel, energiával és a sok-sok virágcsodával!

425 megtekintés

kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now