Keresés
  • Németh Anikó

A szerelem erejével

Biztosan nem én vagyok az egyetlen (sőt, szerintem nagyon sokan vagyunk), aki a „totális” karantén alatt a magasságoktól a mélységekig, az aggódástól, a racionális tervezésen át az optimizmusig mindent megélt. Miért szépíteném? A blogom sosem „kifestő” volt, mindig őszintén elmondtam Nektek mindent. Szóval, bevallom, a hét elején jött el a lejtmenet és két napig csücsültem a hangulati gödör fenekén. Amikor a könyv, a meditáció és a zene sem segített, s a barátok, ismerősök kedves üzenetei sem tudtak kizökkenteni; még a karanténon belül is sikerült „elbújnom” az emberek elől, s akkor jött egy bejegyzés és jött egy „jel”, hogy észhez kell kapnom.


Ahhoz, hogy megértsétek, hogyan sikerült átértékelnem a jelen helyzetet és újra a „napos oldalra” állnom, vissza kell mennünk az időben pár hónapot.


Ti mit tennétek, ha egy cserfes kislány anyukájaként épp azt a hírt kapnátok, hogy két pici életet hordtok a szívetek alatt? …és ha mellé rögtön azt is, hogy a szerelmetek, akivel sok harcot megvívtatok egymásért is és az élet kisebb-nagyobb dolgaiért, egy mindent eldöntő nagy csata elé néz: a kiújult nyirokrákkal kell felvennie a harcot?!

Fotó: redphoto.hu


Talán emlékeztek, hogy korábban írtam egy bejegyzést, melyben 0 Rh+ véradókat kerestem S.O.S. .

Niki, a másodunokatestvérem írt nekem, mert a férjének segítségre volt szüksége és mindketten tudtuk, hogy minél gyorsabban, minél több embert kell elérni. Olyan hihetetlen számú megosztást kapott a bejegyzés, amilyenre magam sem számítottam – most is hálásan köszönöm Nektek!


Aztán ahogy teltek a hetek, a pozitív fejlemények helyett sajnos egyre rosszabb hírek jöttek és amikor arra kért Niki, hogy segítsek a férje orvosi anyagait angolra fordítani, mert már csak külföldön van esély a gyógyulásra, túlélésre, tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Amikor a dokumentációt olvastam és láttam, hogy Zoli ritka nyirokrákja (Non-Hodgkin limfóma, PMBCL) nemcsak hogy kiújult, de épp próbálja teljesen kifacsarni belőle az életet és nyerésre áll – mert a magyar kezelési lehetőségben elérték a „netovábbot” - csak ültem és arra gondoltam, itt már valóban csak a csoda segíthet.

Hála Istennek, Niki nem az a fajta, aki csak úgy feladja – gyerekként is életrevaló, vagány és cserfes volt. Zolival minden követ megmozgattak és kezdetét vette az a történet, amit a Facebookon is nyomon követhetünk a „Zoli- legyőzöm a rákot/ Zoli beats cancer” csoportban.

Tartottam tőle, hogy Levente, Zente és sokak „segélykiáltása” után Nikit és Zolit már nem fogják meghallani és nem fogják tudni összegyűjteni azt a 250 millió forintot (Jézusom, leírom a számot és fel sem tudom fogni), ami a müncheni CAR-T Cell kezeléshez szükséges. Újságcikkek, rádióinterjúk, tévés megjelenések tucatjai kérték a jószándékú embereket a négygyermekes édesapa megmentésére.


Aztán, talán az égiek is érezték, hogy mennyi ember fogott össze Zoliért, mennyi sztár és híresség osztotta meg történetét és támogatta a gyógyulását – jött egy másik lehetőség, korábbi időpont, kisebb költséggel Izraelben.


Csomagolás, szervezés, tervezés, közben pótszilveszteri buli és hurka-program, melyek teljes bevételét Zoli kezelésére ajánlották fel; jótékonysági árverések és egyéni felajánlások, melyek mind azt mutatják, hogy az emberek egy jó cél érdekében igenis össze tudnak fogni.


Olvasva a csoport bejegyzéseit, szinte egy emberként izgult mindenki, amikor a laboreredményeket várta a pár, és feszülten számoltuk az órákat a következő bejelentkezésig, hogy megtudjuk, milyen napot zártak.


A szeretetnek és a hitnek megtartó ereje van. Bevallom, én nem hittem a „lehetetlenben” a magyar orvosi dokumentációt olvasva, de tudom Zolinak és Nikinek a gyerekek miatt is hinni KELLETT. Becsülöm őket, mert nagy harcosok és azzal, hogy dokumentálták az első naptól mostanáig a velük történteket, azoknak is erőt és hitet adnak, akik ugyan más okból, de padlón vannak: nem szabad feladni.


No, itt kapcsolódik újra össze a jelen és a múlt: a hét eleje és a gödör feneke, meg Izrael és a CAR-T Cell kezelés. Egy egyébként sem könnyű helyzetben a 3 éves Fruzsival; Miksával és Endrével -a két csibészke ikerfiúval-, Zoli betegségével, még a koronavírussal és a karantén és szigorítások nehézségeivel is szembe találták magukat egy idegen ország teljesen más kultúrájában. De van idő ilyenkor arra gondolni, hogy mi nem jó? Nem. Az élet nem áll meg a 3 kicsinek és a betegség sem tart szünetet a „korona idején” sem. Szóval, ezek után elszégyelltem magam. Nekem csak a 4 fal és az övékhez nem is hasonlítható problémák jutnak itthonra. Ha nekik ment a lehetetlen, nekem menni fog a lehetséges – ez így már nem is kérdéses.


Zoli állapota javul, egy összetartó, csoda közösség lett a Facebook csoportból, a támogatás és a kedves szavak erőt adnak mindkét „csapatnak” nap, mint nap. Ugyan, itt is felbukkant a rosszindulat, mint az élet más területén, de a védő-szerető-óvó tagok összezártak és támogatják Zoliékat. Niki napi beszámolói, amiket néha tényleg tragikomikus részletek színesítenek sokaknak adnak erőt itthon is.


S bizony, eljött az a része a történetnek, amikor a kezelés javulást hozott és az utolsó izraeli ellenőrzések után hihetetlen szervezés mellet és felajánlások segítségével jövő héten a Vörös-Táncsics család hazautazik. Remélem, itthon is minden rendben lesz és pár hónap, s a kontrollok után visszatekintve úgy emlékeznek majd erre az időszakra, mint egy tesztre szeretetből, kitartásból és akaratból, egy tesztre, melyben 10-ből 11 pontot kaptak!


Kívánom, hogy az a féltő gondoskodás és figyelem, az a sok szeretet, ami felétek irányul, itthon se múljon el, és remélem, ha ennek a mostani karanténos időszaknak vége, egészségben, vidámságban megint találkozunk Tihany tetején, a kilátóban!

494 megtekintés

kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now