Keresés
  • Németh Anikó

Hello Füred - Hello Mátrafüred és Lillafüred!

A mai bejegyzés történetének szálai nem idén, hanem tavaly nyáron indultak, amikor augusztus utolsó hétvégéjén a Kékestetőhöz vezetett az utunk a párommal. Akkor is ugyanilyen ragyogó idő volt, mint most hétvégén – minden együtt volt ahhoz, hogy egy kellemes hosszú hétvégét töltsünk a Mátrában. Egyedül csak az okozott egy kis fejtörést – de ezt a lányok, asszonyok biztosan átérzik azonnal -, hogy a motorostáskába (mert motorral indultunk neki a távnak) hogyan gyömöszöljek bele mindent IS…

Az utazás és az élmények feltöltöttek, kikapcsoltak; a látnivalók lenyűgöztek mindkettőnket. Magyarország valóban gyönyörű! A sástói kilátóból messze-messze elláttam, kémleltem a távolt és közben – ahogy a szinteken haladtam feljebb -, megcsodáltam a fából faragott szobrokat, amelyek egy-egy jellegzetes „Mátra-lakót” ábrázoltak. A kis csónakázótó a kemping közepén, a hangulatos étterem a Mátra legnagyobb rántott szeletével (és ez nem vicc, betakarta az egész tányért) és a libegőről elénk táruló látvány olyannyira megragadtak minket, hogy akkor mit sem tudva a várható karanténos időszakról, már a hazaérkezésünk után lefoglaltuk a szállásunkat a következő évre is ugyanoda, a sástói Mátra Kempingbe.

A hosszúra nyúlt szobafogság ideje alatt sokat olvastam, nézelődtem az Instagramon és a Facebookon is, s így találtam rá a Lillafüredi Libegőparkra. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ha idén „mehetünk” nyaralni, akkor azt mindenképpen belföldön tesszük és megtartva (s kicsit meg is toldva) a foglalásunkat, felfedezzük a „Füredeket”, hiszen Mátrafüredre szívesen visszatérünk, Lillafüredre pedig nagyon kíváncsi voltam, mert a Libegőpark és a kalandpark posztjai alapján azt láttam, hogy az utolsó Bükk-béli látogatásom óta bizony sokat változott és szépült a környék.


Akik motoroznak, tudják, hogy bizony sokan érkeznek az országnak ebbe a szegletébe két keréken. A kempingben idén külön a motorosok számára kialakított parkoló várt minket. (Talán ilyen „apró” figyelmességekkel is lehet csökkenteni a súrlódások lehetőségét az autósok, gyalogosok és motorosok között. Kitiltás helyett lehet, hogy megfontolandó, követendő példa lenne…)

Ha Ti is útra kelnétek, jó szívvel ajánlom a figyelmetekbe a kisvasutat, mely Gyöngyösről halad „felfelé”, s a High-Tech Sportok Bázisát, ahol többek között terep-rollerezhettek, segway-ezhettek is. A Kozmáry-kilátó és a Palóc Néprajzi Magángyűjtemény és Babakiállítás vagy a Harkály Ház ökoturisztikai és környezeti nevelési központ is jó programot adhat a környékre látogatóknak. Ha megéheznétek a felfedezés közben, a Benevár vagy a 4Évszak Palóc Bistorant a legközelebbi „faloda”.

Mi Péter és Timi barátaink ajánlására kicsit messzebb mentünk egy jó falatért és Mátraszentimre felé vettük az irányt. A Kemencés Csárda nem is okozott csalódást és akkor jöttem rá ismét, hogy mekkora kincs egy helybéli segítő ajánlása vagy tippje – ezeket sem a Google, sem a TripAdvisor nem tudja felülmúlni!

Szerintem hozzánk hasonlóan sokan döntöttek idén a belföldi nyaralás mellett, mert akármerre mentünk, az iskolakezdés előtti utolsó hétvégén mindenhol sokan voltak. A Mátrából Egerszalók felé vettük az irányt, onnan túráztunk a szabadság hátralévő részében. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk a Szalóki Vendégházat és a Piroska Panzió éttermét. Vendégszeretetből és segítőkészségből 5*-re vizsgázott nálam mindkettő – arról nem is beszélve, hogy az étteremben nemcsak szép emberes adagokkal találtuk szemben magunkat, hanem gond nélkül tudtunk „menteset” választani az étlapról. Jóllakott óvodásokként ültünk a vacsora után az asztal mellett és már tervezgettük a miskolci/lillafüredi kirándulásunkat. (Jaj, Pocsai Ildi, mennyit emlegettelek! Szép a „hazád”, hallod-e?!)

A lillafüredi kirándulás előkészítésében segítségemre volt Gréta, a Lillafüredi Libegőpark munkatársa is. A kevésbé járt, hosszabb, kanyargósabb és számunkra szebb utat választottuk – a szerpentinek az erdőben úgy vittek, vezettek minket, mint egy mesében a rejtekadó erdő belseje felé. Ahogyan a napsugarak beszűrődtek a fák lombjai között az útra, a zöld millió árnyalatát láttam és a meleg nyári napsütést tompították a fölöttünk összeölelkező, összezáruló lombkoronák. Ha léptetek már ki valaha térből és időből, tudjátok, hogy milyen érzést próbálok leírni most…

Megérkezve a Szinva mellett található Libegőparkba Gréta és kollégái fogadtak minket. Egy rövid beszélgetés és útbaigazítás után indultunk csak el az Oxigén-sétaútra. A libegők éjszakája elnevezésű program felől is érdeklődtem, melyről az Instagramon olvastam. Nagyon nagy érdeklődés mellett, sok látogató részvételével zajlott és a különleges programok, melyekkel a park erre a napra készült, minden érdeklődőnek felejthetetlen élményt adtak. A gyerekek számára több állomásos rejtvénnyel készültek, de aki csak magáért a túra-élményért érkezett, az sem csalódott, hiszen gondozott ösvények, frissen (újra)festett jelölések várták.

Gréta a rövid- és hosszútávú tervekről is mesélt, mielőtt a több, mint 1000m hosszú libegős útnak nekivágtunk volna. Fontos cél, hogy szeretnék a libegő hegyállomásától bemutatni az embereknek, hogy komolyabb túra-tapasztalat nélkül is bejárható a környék; sok érdekes és értékes kincs tárul az ide kirándulók szeme elé. Hogy emlékként meg is őrizhessék és hazavihessék a bükki élményeket, fotózkodhatnak és igényes kivitelezésű lillafüredi ajándéktárgyak közül válogathatnak a vendégek. A libegőpark vezetésének célja, hogy minél több információval segítsék a turistákat és arra ösztönözzék a családokat és kezdő természetjárókat, hogy ismerjenek meg minél több programlehetőséget.

Miután a csúcson lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé, s szinte szívtuk magunkba a csendet és a nyugalmat, elindultunk felfedezni a környéket. Az utunk a kalandpark, a Herman Ottó Emlékház és a Szent István barlang mellett vezetett el. A kisvasúttal ez alkalommal nem utaztunk – annak idején a pisztrángoshoz mentem el vele; az mind a mai napig nagy élmény számomra.

Mikor már úgy éreztük, hogy pótolni kellene az elvesztett energiát, a Hotel Palota mellett található Tókert étterembe tértünk be. Sejtettük, hogy jó helyre tettük be a lábunkat, mert az utolsó szabad asztalok egyikét csíptük el. Nos, itt sem bántak szűkmarkúan az étellel, amikor az adagokat kimérték, s bizony jól esett a levezető séta vissza a motorig a kiadós ebéd után.

Egerszalókra visszafelé menet a motoron a sisakbeszélőn keresztül arról diskuráltunk, hogy mennyire jól választottunk, amikor a belföldi nyaralás mellett döntöttünk és hogy ide még vissza kell térni! Annyi felfedeznivaló vár még! De abban is megállapodtunk, hogy legközelebb autóval vesszük célba Miskolcot és környékét, mert bizony az elkövetkező órákban csúnya felhők gyülekeztek és másnap szó szerint hazáig menekültünk a felhők és az eső elől. Ezzel együtt is nagyon jó volt az utazás és mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg a saját szemével is: Magyarország csodálatos!


A fotók egy részéért köszönet a Lillafüredi Libegőparknak!

29 megtekintés

kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now