Keresés
  • Németh Anikó

Édes évvégi meglepetés


Mielőtt elmesélném nektek, hogy hol jártam ezen a héten, meg kell osztanom veletek valamit. Sokan kérdezitek, hogy hogyan van nekem mindenre időm és hogy a blog hogyan működik. Nos, a bloggal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy leginkább Ti, kedves Hello Füred olvasók adtok nekem lendületet, hogy menjek, kutassak-keressek és bizony a lassan 2 (!) év alatt olyan kapcsolat alakult ki közöttem és közöttetek, hogy mára azt érzem, nagy felelősségem van. Hihetetlenül jó érzés, amikor megkerestek üzenetben és meséltek, írtok nekem és már tudom, hogy ha felteszek egy bejegyzést vagy megosztok valamit, kik lesznek az elsők, akik kommentelnek majd hozzá. Örülök, hogy a blog elérte a célját: érzitek, hogy Nektek, Hozzátok és nagyon sokszor Rólatok szól!

Nos, a mai bejegyzés is részben egy ilyen fent említett kedves üzenet nyomán született, hiszen Timi, rendszeres Hello Füred olvasóm pár héttel ezelőtt küldött nekem egy „tippet” és nagyon megörültem, mert akkor már én magam is szemeztem egy ideje egy „édes kis vállalkozással”.

Azt hiszem, ha Gombóc Artúr nevét említem, mindenkinek elsőre a csoki ugrik be, ami lehet, kerek, lyukas, mogyorós, tej vagy ét vagy bármilyen, csak CSOKI legyen! Nos, ha csokira, igazi kézműves csokira vágytok, nem kell „világgá mennetek” vagy Picúrék nyomába erednetek, elég, ha a Silver Üzletház felé veszitek az irányt, mert ott található Gombóc Artúr Csokiboltja és Pavlényi Dávid kézműves csokiműhelye.

Nem egyedül érkeztem a blog-túrára, velem tartott Vörös Ákos is, akinek ezúton is köszönöm a csudajó képeket! Így nemcsak mesélek a finomságokról, hanem egy kis vizuális kóstolót is tarthatunk (bár, szerintem jobban teszitek, ha ellátogattok a boltba és valóban kóstoltok). Ákos fotói mellett néhány általam elkapott pillanatot is belecsempésztem a bejegyzésbe. ;-)

Domokos Dóra fogadott az üzletbe lépve és Dáviddal a hátsó, patika tisztaságú műhely felé vettük az irányt, ahol bepillantást engedett a csokikészítés rejtelmeibe.

A boszorkánykonyhában Dóri anyukájával, Marikával is találkoztunk, aki épp egy nagy tál fehér csokival a kezében üdvözölt minket. Nézzétek csak, mutatom is, hogy mi történt azzal a tál csokival.

Amíg villámgyorsan járt a kezük – hiszen a csoki érzékeny anyag és vigyázni kell arra, hogy mindig a megfelelő hőfokon tartsák/kezeljék - Dávid mesélt nekem a vállalkozásról.

Eredeti szakmáját tekintve Dávid elektrotechnikus – s nevetve hozzátette gyorsan, hogy rettenetesen fél az áramtól. Egy barátja kezdte el készíteni a csokikat és ahogy ő fogalmazott „oda csapódott be mellé”; szállított, könyvelt, utána árubeszerző lett, gyártott is kicsit, aztán csomagolt is egy kicsit és aztán azon kapta magát, hogy nyakig benne van a csokiban. A barátja már nem bírta a másik üzlete mellett a megnövekedett munkát; akkor érezte úgy Dávid, hogy nem akarja elengedni a csokis témát, inkább átvette az üzletet, mintsem hogy véget érjen a csoki-sztori. Dóri még ez előtt csatlakozott a teamhez, s a váltás után is a csapat tagja maradt.

S hogy az elektrotechnikától eljusson a „dolce vita-ig”, Dávid folyamatosan tanult, képezte magát. Mára annyira mániájává vált a csoki, hogy ha este munka után leül szusszanni, akkor is elkezd új recepteket, ötleteket keresni, külföldi oldalakat nézegetni, hogy inspirálódjon.

A beszélgetés közben hőmérsékletek mérése, csoki-terelés, hűtés és melegítés követték egymást és a szemem láttára alakult a folyékonyból, meseszép táblává és bonbonná a csoki.

Óhatatlanul felmerült az ár kérdése a beszélgetés során. Akinek minőség kell és tisztában van vele, hogy a finom csoki titka a jó alapanyag, tudja, hogy mit takar az ár: minőségi belga alapanyagokat. Akinek az olcsó „saját márkás szupermarketes” csokik is jók, azoknak nem lehet úgysem megmagyarázni, hogy miért drágább ez, mint az. Pedig ahogy végignéztem a folyamatot, egyértelmű: a legjobb alapanyagokat használva, az első lépésektől kezdve egészen a csomagolásig minden kézzel készül. Emellett a saját szememmel is láttam, hogy ezekben valóban benne van az anyag és nincsen „felhigítva”, nincs lecsalva egy gramm sem. A hitetlenkedők és a kíváncsiskodók kedvéért az üzletben kis kóstolóra is van lehetőség – Dávidék aztán tényleg nem árulnak zsákbamacskát.

Miért pont én hagytam volna ki?!

Míg Marika egyenként, precízen helyezte a tökmagokat és a liofizált gyümölcsöket (hoppá, megint tanultam valamit: a liofizált = fagyasztva szárított) a táblacsokikra, Dávid elkezdett egy meglepetés bonbonon dolgozni, én visszasétáltam Dórihoz az eladótérbe.

Jelenleg a Gombóc Artúr nagykerként kiszolgál viszonteladókat is, de kiskerként, az üzletben is várják a vásárlókat – a jövőben szeretnék ezt a vonalat erősíteni. Ahogy a polcok között sétálgattam és (majdnem szó szerint) csorgattam a nyálamat a hihetetlenül dekoratív finomságok között, kiszúrtam néhány elismerő oklevelet, melyek mind azt bizonyítják, hogy a Bakony Expo és már szakmai vásárok és fórumok is elismerik Dávidék munkáját.

Egy igen munkás, fárasztó november áll a csapat háta mögött, hiszen sok megrendelést kaptak az ünnepek előtt, de örülnek, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a termékeik iránt. Bár az esküvői szezon lezárult már, egy pár mondat erejéig ugorjunk vissza időben! A téli ajándékozási szezon mellett az esküvők tervezésekor is érdemes Pavlényi Dávid kis csapatára gondolni, hiszen apró köszönő-ajándékként nagyon mutatós finomságokkal lepheti meg az ifjú pár a vendégeket. Dávid nagy kedvence ezek közül a kövirózsa, amiről készítettem is fotót, hogy lássátok, mennyire élethűre sikeredett!

Ha már az ajándékozásnál tartunk: a boltban ajándékutalvány vásárlására vagy egyéni ízlés szerint ajándékcsomag összeállítására is van lehetőség (csak tudjon az ember választani a sok termék közül).

A polcok között sétálva nagy örömmel láttam, hogy a „mentes” kategóriában versenyzők fogára való édességek is elérhetők a boltban: laktóz-, glutén- és cukormentes termékek is kaphatók a Silver Üzletházban lévő édesség-boltban.

Míg beszélgettünk, helyben őrölt, finom olasz kávéból készült „hosszút” ittam, hiszen nemcsak a csokirajongókat, hanem a kávé szerelmeseit is várja az üzlet. A kávémat kortyolgatva néztem tovább a kínálatot. Dóri felhívta a figyelmemet, hogy van egy kis retró rész, ahol ugyan nem a saját termékeiket, de nagyon kedvelt finomságokat találok majd, mint a Francia drazsé, Dunakavics vagy a konyakmeggy – ez utóbbit egy balatonlellei készítőtől veszik Dóriék. Egy másik polcon klasszikus és ízesített, sőt, magos mézeket láttam; előbbiek az Illés Méhészettől, míg az utóbbiak Patyi Attila méhészetéből származnak. Mellettük a Palotai Ízek termékei találhatóak a tési tökmagolajjakkal és tökmagkrémekkel együtt.

Mielőtt elbúcsúztam, még egy meglepetéssel szolgált nekem Dávid: elkészült az egyedi bonbon, amit az én szám íze szerint készítette el. No, mit mondjak, nagyon jól esett!

Ha szeretnétek még többet megtudni a Gombóc Artúr Csokiboltjáról és nem csak képeken látni a csokikat, keressétek őket a Silver Üzletházban, Balatonfüreden a Vásárcsarnok szomszédságában! Aki távolabbról érkezik vagy első körben csak olvasni szeretne Pavlényi Dávid csoki-csodáiról, lesse meg Facebook profiljukat!

https://www.facebook.com/gombocarturcsoki/

Aki pedig nem éri be ennyivel, játsszon a Hello Füred játékán, mert egy ajándékcsomag talál gazdára! Részletek hamarosan a Hello Füred Facebook és Instagram oldalán.


158 megtekintés

kapcsolat   hellofured@yahoo.com - 30 403 4066 

adatvédelem  

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
  • White LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now